Öngyilkosság. Minden öngyilkosságban van valami érthetetlen, valami idegesítő. Minden halál fájdalmas, mert visszafordíthatatlan (eddig csak egyvalakinek sikerült reverzibilissé tenni, de ezt manapság már szinte alig hiszi el valaki, túl régen volt, elrepült az a kétezer év), de az, hogy valaki maga…

Nézegettem a Moly-on és a Rukkolán, de alig találtam olyan könyvet, ami a módszerváltozás után jelent meg és a Tanácsköztársaságról szól. Az egyik Nemere István könyve, a másik ez, Marschalko Lajos vékonka könyvecskéje. Nézegettem az általam nem rendszeresen, hanem érdeklődés szerint vásárolt…

Tudja valaki, kicsoda Vécsey Aurél? A könyv azt adja, amit a címe ígér: rámutat, hogy milyen általánosan elfogadott, bevett, kiverhetetlen tévhitek vertek mély gyökeret a magyar töténelemmel kapcsolatban a magyar fejekbe. Magyarnak tartom magam, minden bennem csordogáló zsidó, cigány, sváb és jász…

Amikor még az ősidőkben létezett a Sajtóklub című műsor, Bayer Zsolt miatt néztem bele. Bayer szépirodalmi művei motiváltak erre. Mellette Bencsik András, Tóth Gy. László, Molnár Tamás és Lovas István voltak a beszélgetések résztvevői. Mindegyiküknek meg volt a maga vonzereje, de Lovas kiemelkedett…

A legszívesebben ideidézném az egész könyvet. Nem teszem. Elsősorban, mert szerzői jogokat bizgetnék. Másodsorban, mert mást is, és azért kivágnának az oldalról. De tény, ami tény, Bunyevácz Zsuzsa könyve felrázó, felkavaró adathalmazt tartalmaz. A témák Az al-alcíme keltette fel az érdeklődésemet…

Drábik János minden munkájában voltaképpen ugyanazt a könyvet írja, ugyanolyan módszerrel és ugyanazzal a mondanivalóval, meglepetés nem ér az olvastán. Ha mégis, akkor az csak a tájékozatlanságnak, az információk hiányának, illetve összeillesztésük elmaradásának köszönhető.  A könyv címében…

Valahogy nem erre számítottam, de voltaképpen jogos… Azt hittem, valami olyan könyvet veszek a kezembe, ami Európa történetében helyezi el a magyarságot, és magyarázza meg pl. az országunk sorozatos cserbenhagyását, majd feldarabolását. Nem ez lett belőle, hanem az elmúlt évek kormányzatának…

Kivételesen elolvastam a moly-os értékeléseket, mielőtt a magamét megírtam volna. Kicsit megnyugodtam, nem velem van a baj. Legelőbb ismét a jót: Krysztof Varga-nak van stílusa. Jó stílusa van. Olvasható, élvezetes, ahogyan és hangsúlyosan nem amit ír. Mert az amit-tel nagyon komoly problémák…

Tömör, átfogó, de hogy elfogulatlan lenne… Ha nem ezt hangsúlyozná a fülszöveg, nem is kérném számon, mert számomra nem feltétlenül követelmény a politikai elfogultság egy korszak elemzésében. Az elfogulatlanságot jómagam nem is tartom feltétlenül értéknek. Nem hiszem, hogy van bármilyen kérdésben…