Nos, ez a képregény azok közé tartozott, amelyekből most semmiképpen sem akartam hazahozni egy darabot sem a könyvtárból. Unom a csihi-puhit, a vér fröcsögését, az egykaptafa fantasyt, a szuperhősöket, a sorozatgyilkosokat, az ezoterikus lényeket. a vámpírokat, alakváltókat, egyebeket. Mondom,…

Utolértem magamat a magyarul megjelent Dampyr-képregények beszerzésével: ez a szám volt az utolsó, ami eddig hiányzott. Szerelmetesfeleségtársamtól kaptam karácsonyra tíz darabot, előtte a már birtokon belül volt az először megjelent hat, s mondom, már csak ez hiányzott.  A Fumax útnak indította…

Marhaság a köbön! Blődli! De komolyan! Ezerszer mondtam: nem szeretem a horrort. Azt is elmondtam, miért: alantas ösztönökre épít, a félelemre, a borzalom kívánására (mármint ha mást ér), a rettegésre, a babonára és a legendákra. Sosem szerettem a trancsírt, a belezéseket, az idióta rémlényeket.…

Ismét könyvtár, ismét random választás. És ismét kétszer visszatettem a polcra. Azt mondják, a legtöbbször az első megérzés az igazi. Nagyon úgy fest, van benne valami. S nem csupán azért, mert valami olyan képregényre vágytam, ami nem öldöklős, vérfröcsögős, világmegmentős. Na, ez meg az. De még ez…