Moha szubjektív olvasónaplója a XXI. század elejéről

Én csak olvasgatok...

Én csak olvasgatok...

Bud Spencer: Különben ​dühbe jövök

2018. július 17. - Mohácsi Zoltán

bud_spencer.jpgBud Spencert szeretjük. Kivétel nélkül mindenki. Mi, magyarok valamiért különösen. (Valami barbár eltörte Kaszásdűlőn a Bud Spencer park táblát. Hatalmas volt a felháborodás, aztán volt valaki, aki a saját pénzén megcsináltatta újra. Köszönet és hála neki!) Lehet, hogy a belénk nevelt, és folyamatosan tukmált frusztráció következményeként elfojtott düh miatt: Spencer odacsap, egy jobb horog, egy egy hatalmas tenyeres jobbról, egy balról, egy öklös felülről a fejre, egy nála betalált gyomros után, elhúzott szájjal egy gigantikus homlokos, és lám, a dolgok pofonegyszerűen lerendeződtek.

Az sem zavaró, Carlo Pedersolinak, mint színésznek van négy arca, és slussz: egy általános, nyugodt, egy értetlenkedő, naiv, egy dühös, meg egy kisfiúsan mosolygós. A színészi kelléktára olyan mint Jancsi és Juliska úti csomagja: alig van benne egy-két dolog. De mindez nem zavar, mert tudja a csuda miért nem... A nyugalma, az ereje, a legyőzhetetlensége, a jóindulata (mert az ellen, és a gaz, de szintén szimpatikus Terence Hill önző genyóskodásaira soha nem rosszindulattal felel, és hogy soha nem kegyetlen, csak igazságos), az, hogy mulatságos... Talán ezek. 

Persze ez a szerep, ezek a szerepei. Minden filmben ugyanazok. De ez sem zavaró. Mondom, úgy szeretjük, ahogy van. Még azt is megbocsátjuk neki ezáltal, hogy egy filmjét láttuk, láttuk az összeset. (A magam részérő a Piedone, a zsarut kakukktojásnak tartom. Abban valahogy árnyaltabb a figura, a kapcsolatai, a röhögésen túl vannak más érzelmek is. Kár, hogy ez az irány nem folytatódott.)

A köny, Bud Spencer életrajzának első része olvasmányos, de voltaképpen nem mond semmit. Rettentő felszínes, részletmentes. Olyan: van. Jobb, mint a semmi, de alig valami. 
Érdekelt volna részletesebben ez az ember, meg az a másik is, de hihetetlen, hogy nem volt senki Spencer/Pedersoli mellett, aki felhívta volna a figyelmet arra, hogy a több több lett volna. Egy kis önkitárulkozás. A filmekhez való viszonya, a családja, ilyenek. Az, hogy Terence Hill-t szerette, kiderül. 

És sajnos javított kiadása, ugye, már nem lesz ennek a könyvnek. 

3/5

(Megírás: 2011., javítva 2018)

Libri, Budapest, 2013, 2014, 2016, ISBN: 9789633104903 · Fordította: V. Pánczél Éva

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mohaolvasonaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr5716591742

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása