Moha szubjektív olvasónaplója a XXI. század elejéről

Én csak olvasgatok...

Én csak olvasgatok...

Michael Hesemann: Sötét ​alakok

2018. július 17. - Mohácsi Zoltán

sotet_alakok.jpgOlyan kis bizonytalan vagyok… 
Először nem értettem, miért szabadkozik a könyv bevezetőjében a szerző, hogy nem apologetikát írt. Amikor kezembe vettem a kötetet, sok minden eszembe jutott róla, csak az nem, hogy hvédelmi irat. Hát ne is az: egyházvédelmi.

Annyiszor át kellett már írni a történelmet, hogy csak na! Ebből a könyvből kiderült, hogy nagyjából mindent rosszul tudok a Római Katolikus egyház történelmi szerepéről: pl. az inkvizíció a modern, demokratikus jogalkalmazás őse volt, Bernardo Gui (vö. „A rózsa neve”) majdne áldott jó ember, ellenben Giordano Bruno és Galilei nagyjából gazemberek voltak a korrekt egyházzal szemben, I. János Pál hamari halála körül semmi gyanús nincsen, minden természetes okokkal magyarázható, XII. Pius-nak köze nem volt az antiszemitizmushoz, sőt, zsidó-mentő pápa volt, stb., stb.

A könyv címe senkit ne tévesszen meg: ironikus. S lehet gondolkodni, meg utánanézni, ki is mond valótlant, ki feketít és ki mosdat.

3/5

Szent István Társulat, Budapest, 2009, ISBN: 9789632771069 · FordítottaForgó AndrásHorváth DánielPusztai MelindaSpeck István

A bejegyzés trackback címe:

https://mohaolvasonaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr7316591708

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása