Ez volt az első, megjelent könyvem. Kicsit hasonló módon született, mint a második, a Ki vagyok én?. Mivel a könyvet én írtam, nem értékelem, hanem mesélek inkább egy kicsit.
A sashalmi gyülekezet szószékén álltam, szombat délelőtti prédikációt tartottam, amikor egy percre megdermedtem, egyfajta flashem támadt, hogy amiről beszélek, szerves kapcsolatban van egy rakás másik előadásom témájával, s nem pusztán azért, mert azok is a Bibliáról szóltak, hanem azon belül is felfűzhetők egy sajátos logikai láncra.
Egykori közösségem teológiájában az eszkatológiának, a Jézus második eljövetelét megelőző időnek különös, kiemelt jelentősége van. A közösség is erről kapta a nevét. A bibliai próféciáknak többféle értelmezése van. Ez a közösség a historikus álláspontot képviseli, vagyis a nagy, úgynevezett vázlatpróféciákat, a történelmi események nagy vázlatainak tekinti. Ilyen elsősorban Dániel könyvének két fejezet, Máté evangéliumának 24. fejezete és a Jelenések könyve.
Amikor az Isten-tiszteletek megtartására készültem, több olyan témáról beszéltem, amelyek akaratlanul is egy tematikus láncot alkottak. Ez villant be ott, a sashalmi gyülekezet szószékén.
Elővettem a jegyzeteimet, átlapozgattam a Szövétnek című folyóiratban megjelent cikkeimet, rendeztem őket, folyószöggé alakítottam a jegyzeteket és nyilvánvalóvá tettem a tartalmi összefüggéseket. Nem hazudott a sashalmi flash: egy könyv kézirata állt előttem. Amikor írtam, nagyon élveztem írni, és mivel veszettül járnia kellett az agyamnak, végig kellett gondolom nagyon sok mindent, ott kellett lennie a szívemnek, igen sokat kaptam közben az Égtől.
Amikor készen lett megkérdeztem Karit,a folyóiratot kiadó Világosság Üzenete Alapítvány elnökét, hogy nincs-e valami ötlete, akkor vastag kunbajusza felett mosoly csillant a tekintetében. „Persze, kiadjuk mi!” És kiadtuk. (Bárcsak ma is ilyen egyszerűen menne a szépirodalmi írásaim megjelentetése!)
Nagyon sokat segítettek az alapítvány irodalmi munkatársai, Sebi, Edit és a költő Kormos Sanyi, akik többször átolvasták, véleményezték, javították a kéziratot. Fleischer Andi egyből vállalta a borítófestmény elkészítését, ami többszöri költözéseink ellenére ma is van a szobánkban. Ex-feleségem, Erika készítette el a grafikákat! Köszönet nekik!
Akik olvasták, azt mondták, nagyon sokat kaptak tőle. A könyv 2000-ben jelent meg, de még 2015-ben is volt, aki kérdezte Karit, nincs-e még belőle?
Nem mondom, hogy könnyű olvasmány, de nem a megfogalmazása miatt, inkább azért, mert némi alapvető próféciaismeret szükségeltetik az olvasáshoz. De ha nincs, szerintem csinál kedvet ahhoz, hogy legyen.
Ma, ha a kezembe kerül, kicsit skizofrén helyzetbe kerülök. Nem vagyok már a közösség tagja. Nem teológiai, dogmatika ellentétem támadt, nem személyi konfliktusok miatt (jó, egy icipicit de) távoztam, hanem személyes hitbeli megválaszolhatatlanságaim miatt éreztem úgy, nem lenne hiteles tovább, amit csinálok. Ráadásul a könyvben írtam egy speciális témáról, a rostálásról. A rostálás azt jelenti, hogy Isten az idők végén megpróbálja az Ő egyházát, és megszabadul a polyvától. Én pedig, ugye, nem vagyok bent. De a könyvet a mai napig vállalom.
