Bajban vagyok, mint már annyiszor. Néha úgy érzem, a történelem nem más, mint előre elgondolt volt események láncra fűzése, az előregondoló szája íze szerint. 

A feleségem éppen a magyar nyelv egyediségéről levelezik egy nyelvésszel, Magyar Adorjánnal kapcsolatban, aki felhánytorgatta (mármint a nyelvész), hogy MA a kiegyezés korában élt, amikor éppen nem volt divatos a nyelvünk. A Habsburgok magyargyűlölő tevékenységéről van fogalmunk, ugye, vagyis akkor élt nyelvésznek a szemére hányni, hogy nem hitt az ezer sebből vérző finnugor nyelvi múltban, hát…

Na, de erről a könyvről: a liberálisoknak kivágja a biztit, mert magyar. A zsidóknak is kivágja, mert ráhúzza a vizes lepedőt a Júda-ágra Izráellel szemben. A keresztényeknek is kivágja, mert ha igaza van, újra kell gondolni a kereszténységet.

Ami meglepő volt benne számomra, hogy kedvenc evangéliuma Jánosé. Az enyém is. Valahogy több mindent elmond Jézusról, mélyebben mondja, mint a többi. Bíró szerint azért, mert gnosztikus gyökerekkel bír, s az igazság odaát, a gnosztikusoknál van.

Érdemben: nem tudom. Vannak jó érvek, vannak vitathatók. Nekem meg nem elég a történelmi tudásom. Van akinek igen, és nem prekoncepciókkal él? Meggyőznie nem sikerült, de nem bántam meg, hogy elolvastam. Egyébként.

4/5

(2012)