Biztos jókor olvastam, nagyon tetszett! Amikor a kezembe került, egyfajta intellektuális válságban voltam: mi az, amit elfogadhatok valóságnak, mi az, amit magam teremtek magamnak, és mi a mérce, mi a viszonyítási alap, hogy különbséget tudjak tenni a kettő között? 

Azóta megtudtam, hogy csupán az önigazolás mekkora mátrix-teremtő erővel bír (vö.: Elliot Aronson: Történtek hibák, de nem én tehetek róla). De továbbra is kérdés mindaz, ami az első bekezdésben kérdés volt. Nem véletlenül. 

Ez a könyv sem  ad egyértelmű válaszokat. Talán, mert egyértelmű válaszok nincsenek. Talán, mert mindannyian mátrixban élünk: a koréban, amelyben születtünk vagy önnön személyiségünk, szubjektivitásunk mátrixában.

De keresni, agyalni, a valóság után kutatni mindig érdemes, sőt, mindig kell. Ezt teszi Philip K. Dick egész életműve, az alkotott valóságról szóló filmek sora (Truman-show, 13. emelet, Ready Player One, stb.). S még ha nem is számítástechnikai valóságban élünk, akkor is kérdés marad: alkotott világunkat ki alkotta? A Galaktika 27. számában volt egy Kaszás István-novella. Ott a földi tudosok létrehozták a Nagy Bummm előtti állapotot egy szobában, és végigkísérték a kis Föld fejlődését, annak évezredein keresztül. Nem lövöm le a poénját, de hatalmas! 

A könyv fejezetei alaposan végigtárgyalják a Mátrix által felvetett és könnyűszerrel, de nem erőltetten felvetett flzófia, ismeretelméleti problémákat. Amiket valószínűleg úgysem fogunk megoldani, ha már eddig, egészen Platontól fogva nem sikerült, csak a felszínt birizgáltunk, miközben hallgatott a mély. De elgondolkodni érdemes, izgalmas róluk. Szóval filozófikus írásokat olvasunk, de egyfelől érthető, mindennapi nyelven, másfelől meg ezek az írások a nagyon is mindennapi életünkről szólnak.

4,5/5

(2011)