Annyira megdöbbentett Kertész Imre Nobel-díja, amikor aktuális volt (hol volt eddig, miért egy harminc évvel korábbi regénykéjére kapja [ami tizenkettő egy tucat]), hogy amikor az Alexandrába megtaláltam ezt a könyvet, egyből lecsaptam rá.

Hátha megtudom a választ… 

S nagyjából megtudtam: az irodalmi Nobelnek körülbelül. annyi köze van az esztétikához, a belső értékekhez, mint az Oscar-nak a filmművészetben a filmekhez.

Csüggesztő, de nem váratlan. 

Mindez természetesen nem az elsődleges üzenete a könyvnek,mert a szerző egy időben maga is tagja volt a Nobel irodalmi bizottságának.

Egyetlen vigasztaló van csak a történelemben: a nagy számok törvénye alapján néha betalál ez a bizottság is… :-(

2,5/5

(2012)