Ulickaja másik könyve, ami az első Ulickaja-élményem volt, a Szonyecska a stílusával győzött meg. Ezt először nem tudtam, csak faltam.

A jelen könyv felénél jöttem rá magamnak a titokra: Ulickaja a mátrix-készítés kiskönyvét írta meg, anélkül, hogy nagyon komoly, szájbarágós válaszokat akarna adni. Mert az életművésznők nem művészek semmi különösben, csak egyben: művészien mátrixolnak maguknak álvalóságokat, művészien hiintik a port mások és saját maguk szemébe, s még a lebukás sem tartja őket attól vissza, hogy az önhazug világukat felszámolják, mindenképpen életben tartják, és tovább hirdetik csalfa, balog eszméiket.
. 
Külön pluszpont, hogy az utolsó fejezet az addig csak összekötő kapocs Zsenyáról szól. S igazából feloldás nélkül. Ez a történet vége.

P.S.: Feleim, van itt férfi, akinek rajtam kívül tetszik, ahogyan ez a nő ír, vagy csak a látens feminizmusom tombol a moly.hu-n, ahol csakis nők értékelték?

5/5

(2011)