Szedett-vedett a könyv, de nem a szó rendetlenség értelmében, hanem azért, mert nem összefüggő mű, hanem a gioni hagyaték összegereblyézése, Gion gondolatainak nem koherens, de érzékletes, értékes asztalfiók és hagyaték turkálása, kutakodása.

Nehéz róla véleményt formálni, hiszen vannak benne naplójegyzetek, újságcikkek, esszék, s egy novella-szerű valami is.

Nehezen kezdtem bele, de utána egyre feszültebben olvastam, nagyon másfajta izglommal, mint egy kalandregényt, egy krimit, sokkal inkább olyannal, ahogyan az élettel találkozik az ember, amikor szembejön vele az utcán, és a fenéért sem hajlandó átmenni a másik oldalra.

4/5

(2013)

Újvidéken él, görög nemzetiséginek vallja magát,macedon hangzású neve van, szerbül beszél, felesége magyar, nagyobbik fia óvodás és magyar tagozatra jár, gyakran ő viszi az óvodába a gyereket, útközben természetesen szerbül beszélget a fiával, az óvodában meg csodálkozik, hogy az ő fia szebben beszél magyarul, mint a magyar szülők gyermekei, különösen azok a gyerekek, akiket a magyar szülők a szerb tagozatra irattak be. (102.)

 

Évekkel ezelőtt egy magyarországi vidéki városban voltam, késő este üldögéltünk a kocsmában; egy magyarországi házaspár, egy újvidéki szerb fiú, aki elég jól értett magyarul, és én. A házaspár férfi tagja kiváló szakmunkás, arról értekezik, hogy őt nem érdekli sem nemzet, sem ország, sem haza, de az érdekli, mennyit fizetnek, mert a boltban adnak mindent. Én rezignáltan hallgatok, a fridzsiderek jutnak eszembe [lásd a 65.oldal idézetét!]. A szerb fiú viszont felháborodik. Tört magyarsággal kifejti, hogy tisztességes ember így nem beszélhet, legyen az bármilyen nemzetiségű. (69.)

 

Néhány magyarországi fiatal is eljött a táborba, őket is kedvesen fogadták, de többen gúnyosan fridzsidereseknek nevezték őket, aminek az volt a magyarázata, hogy a magyarországi magyarok nemzeti tudata lesüllyedt a legalacsonyabb szintre, a kezdődő jólét meg az öngyalázó történelemtanítás, és persze egyebek is, szellemileg teljesen elkorcsosították őket, érdeklődési körük csupán a grillcsirkéig és az új hűtőszekrényig terjedt, enyhé szólva keveset törődtek a magyarságukkal, és még kevesebbet a határon túli magyarokkal. Nem is igen tudnak róluk. Tulajdonképpen az ilyenfajta önbecsülés hiánya az elsődleges oka, ha ott is mindinkább elhal a nemzetiségi tudat. (65.)