Ez egy olyan könyv, amitől aktív, vonalas keresztény koromban kivert volna a víz, és kiütötte volna a biztosítékot. 
Manapság elgondolkodtatott. 
A tényeivel.

Vannak tényei ugyanis. A tényei a következők: több olyan bibliai történet, amit a Biblia önmagának vindikál, voltaképpen egyetemes emberi, vallási örökségek (pl.: vízözön, Káin és Ábel, jó néhány részlet a Példabeszédek könyvé-ből, a Zsoltárok-ból, a háromszemélyű, de egy Isten képének bemutatása, stb.), a Biblia írása előtti kórból.

Kérdés, hogy ebből mi fakad? Mert fakadhat pl. a Biblia megbízhatatlansága. Ahogyan az is, hogy a vallás, az isteni kinyilatkoztatás nem köthető egy adott néphez, az csak magához ragadta és kisajátította azt, miközben az Isten üzenete minden korban teljesen egyetemes volt. (Van egy, a zsidóság választottságát, a választottságnak a Talmudban megjelenő túlhangsúlyozását és a választottság jogán való gój-gyűlöletet aláhúzottan megkérdőjelező mondanivalója is a könyvnek, amivel a vallás és Krisztus üzenetének egyetemességét állítja szembe a szerző, hangsúlyozva, hogy amíg az Ószövetség kizár és büntet és szétválaszt, addig Jézus összeköt és kegyelemteli.)

Egy dolog biztosan kiderül a könyvből: az az istenkép, amit a Bibliában meglelünk, biztosan nem eredeztethető a Biblia írásának korából, és nem köthető egy adott néphez.

A könyvről, mint könyvről. 
Nem tudom, hogyan van ez, de a hasonló témákban írt könyvek szinte kivétel nélküli azonossága, hogy nem szerkesztettek, nincs bevezetés, nincs logikus témafelvetés, -kifejtés, és nincs konkrét lezárás sem. Az ember kapkodja a fejét a halmozott adatok olvastán, a ki nem fejtett következtetésekkel szembesülve, és töprenghet, hogy adott bekezdések, fejezetek vajon miért kerültek bele a könyvbe? (Jelen esetben ugyanez a képekre is igaz.) S ember legyen a talpán, aki a mindent összekötő vörös fonalat megleli a sok-sok szó mögött. 
Jelen esetben nagyon kellett keresnem a címben felvetett mondanivalót is: szerencsére legalább az utolsó fejezetben megleltem. A többiben foltokban.

Egyszóval: nem egy jó könyv, Zakar András könyve. Más szóval: nem egy rossz könyv Zakar András könyve. Mert elgondolkodtat, figyelemfelhív, és hiányosságai miatt további kutatásra, gondolkodásra sarkall.

3/5

(2013)