Teljesen szellemi-szűzen fogtam az olvasásához: se Kazantzakiszról, se erről a történetéről nem tudtam semmit sem. Egy nyaralásra kölcsönkapott ház könyvespolcá találtam, találomra vettem le onnan
. 
Aztán nagyon hamar beleszerettem. Bármilyen pesszimista is. Mert a pesszimizmus mögött (a jó úgyis mindig elnyeri ebben a világban a méltó büntetését) valahogy ott ragyog az optimizmus is (de másképpen mégsem érdemes élni, csak ha a jóra törekszünk, semilyen más cél nem lehet helyes).

Mivel szellemiszüzen fogtam az olvasásba, még a fölszöveget sem futottam át, így csak menet közben kapcsoltam, hogy a történet alapvetően egy passió-remake. Elismerőn csettintettem, amikor erre rádöbbentem.

Valahogy olyan érzésem van, hogy kicsiben vagy nagyban, előbb vagy utóbb, de a saját kis életünkben is végig kell csinálnunk a passiót. Csak a szereposztás kérdéses még, a rendező már döntött, mi csak ott toporgunk az irodája előtt. 

5/5

(2013)