Nos, alapvetően a képregényváltozaton szocializálódtam. Hogyne imádtam volna: gólem, Monte Christo, Nemo kapitány, cowboy, indiánok, szfinx, robotok, római aréna, űrhajó… S persze Zorád Ernő felejthetetlen rajzai!

Aztán kamaszkoromban megleltem könyv formájában is. Csalódás volt. Nem volt benne a szfinx, nem volt benne Nemo, a gólem… Valahol, valamikor megszabadultam a könyvtől. A napokban a Rukkolán vettem észre, hogy valaki feltette. Teljesen elfeledtem a kamaszkori fenntartásaimat, lecsaptam rá, és szinte azonnal újraolvastam. 
Nem bántam meg.

Valamiért a régi olvasásánál a humort képtelen voltam értékelni a könyvben. Valószínűleg a képregénnyel való összehasonlítás csalódása miatt. Most oldalról oldalra nyerítettem fel. Azzal együtt, hogy nem lesz a kedvenc könyvem, szerintem újra fogom még olvasni.

Nem néztem utána, hogy Lem Kiberiádá-ja vagy ez született előbb. A Galaxis útikalauz-nál evidens, hogy idősebb. De rokona mindkettőnek és legalább az egyiknek őse is. Nem méltatlan őse. Hőse antihős, ahogyan a másik kettőnek is, aki bénázik, ahogyan a másik kettő is, és a szerző végtelenül cinikus, ahogyan a másik kettő is. S egyik esetben sincsen plágium gyanú, csak stílusbeli sajátosság, a hasonlóságok ellenére is.

Hiányérzetem csak két dolog miatt volt Lundwall-al kapcsolatban: befejezetlen a kisregény és a Cs. Horváth–Zorád-féle szerkesztésben (akik igen széles nagyvonalúsággal összevegyítették a könyvben megjelent két kisregényt és csináltak belőle egyet; az Alice világában ott van a szfinx és Nemo), és ez jót tett a történetnek. Az irónia pedig Lundwall eredetijének.

4,5/5

(2012)

Kossuth, Budapest, 1973, Fordította: Vajda Gábor · Illusztrálta: Nyári István