Hm… Véres leszámolás-dráma, homályos bosszúhadjárat, beteg múltból fakadó beteg jelen, és nem előre tudott befejezés.

A történetről 

Akár, de nagyon nehezen elképzelhető. Mert az életkorok. Mert a lelki működés. Brrr! Mert és mert! 

De közben körülnéztem, és valóban, annyi beteg, értelmetlen, logikátlan kapcsolatot látok, annyi veszett, kétségbeesett, rossz kapaszkodást, hogy közben miért is ne, akár, és bizony. De ráz a hideg közben, mert végső soron annyira szánalmas, annyira szegény, annyira brrr, hogy naná, hogy a hátam közepére sem, hiába empátia, hiába sanyarú sors, hiába minden. Mert ennyire nem lehet hiába minden, ennyire nem lehetünk a kétségbeesésünk és az életünk drámáinak a rabjai, ennyire nem lehetünk kiszolgáltatottak és magányosak!

A könyvről

Szikár irodalom, minimalista. Kánikulában egy fürdőkád-vízhűlésnyi, úgy, hogy még más olvasásához is hozzá tudtam fogni. Nem túlbeszélt, nem túlmagyarázott, és mégsem kimódolt. Annyi, amennyi, ahhoz, hogy ne tegyem le, és a végén mégis gondolkodjak rajta. Egy kicsit. Egy értékelésnyit. De nem többet. 

3/5

(2013)