Moha szubjektív olvasónaplója a XXI. század elejéről

Én csak olvasgatok...

Én csak olvasgatok...

Arto Paasilinna: Az akasztott rókák erdeje

2018. augusztus 07. - Mohácsi Zoltán

paasilinna_akasztott_rokak.jpgSzórakoztató. Nagyon. Nem akar nagyjából semmit mondani, de végső soron a szeretet lesz az üzenete, de nem nyáladzik, nem csöpög.
 
Őrült könyv.
Paasilinna úgy megkeveri az emberi kapcsolatokat, hogy az ember csak kapkodja a fejét, de kapkodás közben nagyon jókat röhög, még akkor is, amikor facsarodik a lelke. Az arcomon az önkarmolások majd begyógyulnak. :-)

Az utóbbi idők egyik legszórakoztatóbb könyve volt számomra.

5/5

I2014)

Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2006, ISBN: 9637486453 · Fordította: Jávorszky Béla

Juntunen áradozva mesélt a bekövetkező ökokatasztrófáról. 
– Sok gondod van ahhoz képest, hogy ilyen fiatal vagy – jegyezte meg az őrnagy. 
(41. oldal)

 

Az egyetlen emlősfajta ugyanis, amely iránt Juntunen behatósan érdeklődött, a női nem volt. 
(40. oldal)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mohaolvasonaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr516591212

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása