Hááát… Nem mondom, hogy meggyőzettem, felszántattam, felsózattam és innentől csak Pratchett-könyveket fogok olvasni. Még csak sörözni se megyek vele. Bár, átgondolva, ha ő fizet, akkor Óudán, a hiperretró Gyógygödörben, ahol még a néni is retró, a Polgár-sarkon, mondjuk…
Szóval a véleményekkel rávettetek, hogy olvassak Pratchett-et, s ha már, akkor, gondoltam, kezdem az elején. Nem szoktam véleményeket előre elolvasni, de az elégedetlenségem miatt most megtettem. Többen írták: ez a prototípus, később sokkal jobbak a folytatások (meglepő, ez nem így szokott lenni!).
Fantasy Monthy Pythont kaptam, csak a lovagok hiányoztak („Ni!”) a rekettyésükkel, egyébként minden olyan volt, mintha Gyalog galopp vagy Brian-fantasyt olvasnék, csak évekkel később, mint ahogy azok valóban megszülettek. Ötletek garmadája, néha alig tudtam követni, hülyeség baromság hátán, de ha a Galaxis útikalauz bejött, márpedig be (bár a negyedik-ötödik rész annyira nem), akkor ennek is illik tetszenie. S mert illik, tetszett is, nem zárkóztam el a sorozattól, sőt, mert ha nem is röhögtem nagyokat, de vigyorogtam marha széleseket, és nem unatkoztam cseppet sem. Csak nem ütött, nem ült olyan hű,de nagyon…
A tipográfusnak viszont, aki a magyar verziót alkotta, letörném a kezét a sorsűrűség kontra betűméret vs. papírminőség miatt: olyan sorsűrűséget választott az újrapapírra nyomott szöveghez, olyan betűméretben, hogy káprázott a szemem, mintha duplikált szöveget olvastam volna, az anyja keserű mindenit az ilyennek!
Szóval azt mondjátok továbbra is, érdemes folytatni?
*
2018-as kiegészítés: Mára nagyon tudom: igen, igen, igen, érdemes folytatni! :-)
3/5
(2014)