Megvezettettem. Bradbury a könyvtárban minden bizonnyal a közelgő (akkor még) Solaris koncert miatt jutott eszembe (MÜPA, Marsbéli krónikák 2.; fergeteges volt és nagyon jó, és nem csupán múltidézés, hanem ZENE), úgy tudat alatt. Mert eddig csak az Európa Kiadós Marsbéli krónikák–at olvastam tőle. A könyvtárban is a sci-fik között volt.
Számomra Bradbury ezért sci-fi író. Volt. Eddig. Ugyanis ez nem sci-fi könyv. Ez elbeszélések, csodaszép, mégis egyszerű nyelven leírt elbeszélések sora.
Akkor tettem le végleg a sci-fit váró minimális ellenkezésem érveit, amikor az öreg ember utolsó erekciójáról (!) olvastam elbeszélést, amit három nővel oszt meg (Öcsi). Olyan ízlésesen, derűsen, kedvesen, minden pornográfia és mocsok nélkül tette, annyi jókedvvel, hogy nevetni kezdtem, és kezet fogtam (volna) Bradburyvel. Mert na, kicsudának jutna eszébe egy öregkori erekcióról novellát írni?
A másik kedvencem A Stan és Pan-szerelem. Nem tudom, kell-e hozzá szinonim élethelyzet (nekem van), vagy magában is megáll, de ütött.
A harmadik (no, ez sci-fi) a címadó, kötetkezdő novella: mindent visz. Bár ebben nem is annyira maga a szöveg az ütős, hanem az ötlet és a végkifejlet.
A negyedik (nem jó ez a számozás, mert értékítéletnek tűnik) az Áldj meg atyám, mert vétkeztem. Telitalálat. Talán akkor is, ha olyan írja, akiben egy cseppnyi vallásos érzelem sincsen. Amikor a végére értem, kicsit megdermedtem, letettem a könyvet, és dermedt maradtam egy jó darabig.
Az ötödik: Ígéretek és ígéretek. Újra fagyás. Váltam. Van lányom. Empátianövelő momentumok. Ha nem is így, nem is ebben a majd’ mindennapi pszicho-zsigerelő formában.
Hatodik: Osztozkodás. Nem zsákbamacska: a válás utáni könyvelosztásról szól. Fergeteges. Csak az utolsó, gondolom, csattanónak szánt mondat volt nekem kicsit erőltetett. Bár, ha belegondolok, váltam, és fél évem ráment, míg helyre tettem magamban a férfi novellabeli utolsó mondatát.
Legyen már egy kis rosszmájúság is: volt pár novella, amivel nem tudtam mit kezdeni. Úgy tűnt, volt ötlet, meg kellett írni, de nem jött ki belőle úgy igazán a téma. S ahogy mondták többen: a Stephen King-féle, hangulatra pazar, de különben hm… horror-ötleteket képtelen voltam díjazni. Hangulatuk van. Több se. De szerencsére nem hemzsegnek. Csak akadnak.
Rendben, megtanultam: Bradbury nem sci-fi író. Hanem Író. Aki írt sci-fit is. Sajnos, csak múlt időben.
4/5
(2014)
