Na, figyelj, Pipikém! Máshogyan nem tudom elmondani, mert már nem vagy közöttünk, egy éve, három hónapja elhagytál minket, s vagy alulról szagolod, vagy felülről derülsz rajtunk. Sokkal, de sokkal-sokkal jobb lett volna személyesen beszélgetni King bácsi jelen könyvéről, még akkor is, ha simán lehülyéztél volna, vagy csak szomorúan megjegyzed: „Nekem tetszett, Moki…”

Úgy adtad oda ezt a könyvet, hogy az egyik kedvenced, ezt mindenképpen olvassam el. Nem kapkodtam el a dolgot, tekintettel az elmúlt tizenöt hónapra, meg az előtte levő legalább egy évre. 

Szóval, figyelj, Pipikém. Jó ez a könyv, mert az alapötlet nagyon ott van, King meg tud írni. Be kell látnom. Letenni nem lehet, este is rendre csak kiesett a kezemből, nem letettem.

Viszont, meg kell mondanom, töki, hogy nem jó ez a könyv. Nem jó, mert nekem úgy fest, King voltaképpen nem tudta eldönteni, mifenéről is akar írni, miről fog szólni a regény. Így a végére olyan érzésem volt, hogy 3in1-regényt olvastam.

Az első epizód 

Johnny öt évet kómában tölt. Egy olyan éjszaka után, amit újdonatúj szerelmével, kolleginájával töltött, de nem ám a beteljesedésig, nem lucskos-testváladékosan, hanem lelki, szívi értelemben rácsudálkozva Sarah testi-lelki szépségére. Összekoccant a lelkük, pattogtak a szikrák, folyószéles patakokban ömlött az endorfin és a , vadul tombolt a kémia, de a testiségig nem jutottak el, a francos hot-dog miatt. 

Aztán gyön a baleset, a kóma, az öt év, Sarah házassága, gyereke, az ébredés és a döbbenet. 

S itt, lécci, Pipikém álljunk meg! Mert ez egy nagyon izgalmas irány lett volna, a későbbi nyomozós-kalamajka, meg a politika nélkül is! Bakker, de mennyire jó lett volna! Lehet, King jobban tette volna, ha eladja Picoultnak ezt az alapötletet, mert ő tán ki tudta volna hozni, ami így rövidre záratott, ha el nem is feledtetett. Mert azt feldolgozni, hogy úgy egymás életének szerelmei, hogy etikájuk, erkölcsük miatt nem érhetnek egymáshoz (jó, egyszer de, s még ez is mekkora ötlet!), nem élhetnek együtt, önmagában pazar! Tudod, nekem voltaképpen ez volt a legizgalmasabb, legkétesélyesebb, legérdekfeszítőbb kérdés: hogyan lehet ezt meg- és túlélni? Ott van a másik, de nincs ott, vele lenni az élet, nélküle a halál, de vele lenni egy másik halál, mert itt már felépült egy működő, új élet; s a másik oldalról, mihez van joga Johnny-nak Sarah életében? [Csettintés.]

A második epizód 

De a könyv harmadában King lapoz, és jön a sorozatgyilkos epizód. Izgalmas, jól felépített, nem mondom. S amikor beindul, King rájön, hogy ezt marha hamar rövidre lehet zárni, hiszen a parafenoménná lett Johnnynak olyan kevés szükséges a baromállat kilétének a felfedéséhez, hogy az csak egy csettintés (másfajta, mint az előző), s a konfliktus leginkább abban áll, hogy meggyőzze a seriffet az igazáról. Se az sem rétestészta, Pipikém, hamar meggyőzettetik, semmi üldözés, semmi túl nagy izgalom.

A harmadik epizód 

Tudod, Pipikém, szerintem ha ma olvasnád ezt a könyvet, immár Te is kiakadnál ezen a vetületen. Sokszor morogtál, hogy a fenébe nem unalmas már, hogy a csapból is a fasizmus, Hitler, meg a holokauszt folyik? (Most kezdtem bele Vonnegut Ördögcsapdájába, no az tetszene Neked, mert Drezda angol-amerikai bombázást a százezer asszony-gyermek-idős áldozattal simán holokausztnak nevezi és Amerika Bergen-Belsen-jének.) King nem megy bele mélyen a kérdésbe, de hogy érzékeltesse Stillson ördögi gonoszságát és politikusi mivoltának rémisztő jövendőjét, két momentumot alkalmaz: agyonveret vele egy majdnem ártatlan kutyát és Hitlerhez hasonlítja. Illetve a testőrként alkalmazott motoros banda erőszakosságát emlegeti, utalva Altamontra, ahol a Pokol Angyalai a Stones Sympathy For the Devil című száma alatt agyonvertek egy néger rajongót. (Mondjuk nekünk, magyaroknak Déry és a Képzelt riport óta még erről is a fasizmus jut eszünkbe.) Aztán snitt: ebből tudnunk kell, hogy patalogikus eset a pali. Jó, tudjuk. 

Mondjuk abban igazad van, tökikém, hogy a jövő ismeretének tudata által megváltoztatható-e az eljövendő, no, ez egy jó kérdés! Mert ez is egyfajta időutazás, aminek a paradoxonjairól már sokan írtak sokfélét, s volt itt már Hitler-gyilkossági kísérlet is, de minden író arra jutott, hogy nem megvalósítható a dolog. 

King nem. Valami egészen badar megoldást talált. Duplát. A meghiúsult merénylet után Johnny már nem érzi Stillson borzalmasságát. Másfelől Stillson bukását abból teszi nyilvánvalóvá, hogy egy gyereket emelt maga elé golyófogónak védelmül, s ezáltal kiábrándulnak belőle a hívei, bebukja a Hitlerré-válást. De szép lenne, ha ez ilyen egyszerű lenne! Csak a magyar közélet történéseit figyelve egyértelmű, hogy a piadesztálon levők tehetnek bármit, a fanok nem hajlandók kiábrándulni, mindig megtalálják a maguk felmentéseit. Másfelől a sajtó azt mosdatja tisztára, akit akar. 

Szóval ez a Stillson rész hihetetlenül gyenge!

S King Johnny sorsát is rendkívül ötletszegények oldja meg: az etikai, erkölcsi dilemmákat végül egy nyüves tumor oldja a temető földjébe. Csak Sarah dilemmái nem enyhülnek a temetőben…

*

Szóval, Pipikém, úgy érzem, volt ebben egy csomó lehetőség, de parlagon is maradt mind, biza'! Mintha az előjátéknál, ötlet és kedv híján befejeződne a szerelmeskedés. S azt ne már!

Csak azt sajnálom, hogy a többi, Tőled megörökölt Kingről sem tudunk egy-két sör, na jó, a cukrom miatt fröccs mellet csevegni. Tényleg, tudod, hogy Palika, a Bán kocsma csaposa-tulaja-mifenéje a halálod napján kitett neked egy krigli sört, de másnap nyitásig semmi sem fogyott el, nem jöttél érte. Palika nagyon csalódott volt.  Hogy tehetted ezt? Ja, igen, Pipi, melyik Kinget olvassam legközelebb?

3,5/5

(2015)