A könyv címe nagyon izgalmas. A témát még izgalmasabbá teszi, hogy a szerző a fizika és a vallás emeritus (nyugállományba vonult) professzora. Vagyis a természettudományban és a vallásban is „érdekelt”.
Mivel a Kalligram Kiadó Tudomány és vallás-sorozatában jelent meg a kötet, nem okoz meglepetést, hogy a végső konklúzió roppant egyszerű: nem szükségszerű, hogy a tudomány és a vallás „fasírtban” legyen egymással. Ahogy az alcím is megfogalmazza: Ellenségek, idegenek vagy társak?
Ha a tudományt és a vallást arénába engedik, rendszerint a fizika, a biológia, az archeológia és a történelem szállnak ringbe. De az bizonyos, hogy a párbeszéd/gyilkolás elsődleges témája a teremtés vs. evolúció lesz. Manapság már sokszor szóba kerül a kvantummechanikai is, ami, ugye, jócskán felülírta/ja a statikus, hagyományos fizikát.
Barbour nem árul zsákbamacskát az eszmei hova-állásában. Ripsz-ropsz kiderül, hogy vallásos, Isten-hívő embernek tartja magát, de nem hisz a Biblia szó szerinti értelmezésében, vagyis elveti a teremtés tényét is. Álláspontja a folyamatos teremtés. Vagyis Isten útnak lehetővé tette, indította és kézben tartja az evolúciót, de ez nem jelent mégsem kikerülhetetlen determináltságot.
A könyv átgondolt, nagyon megszerkesztett munka. A szerző beszél a tudomány és a vallás kapcsolatának szemléletmódjairól. Tisztázza, mi a tudomány és mi a vallás, mi a definíciójuk, hol vannak a határaik, és e tisztázás nélkül, ugye, nehéz lenne a kapcsolatukról beszélni.
Majd, mert mondom, e témában egykettőre a létezésünk hogyanjánál vagyunk, tisztázza a csillagászat és teremtés kapcsolatát.
Ezután (hol máshol?) a kvantumfizikánál kötünk ki, s kiderül, hogy ez az a tárgy, amit nagyjából senki sem ért, még a legnagyobbak sem, mert Einstein, Bohr és Heisenberg sem voltak egy állásponton Vagyis botorság azt állítani, hogy a tudomány egyöntetűen állít vagy bizonyít valamit: egyfelől, mert mire egyöntetűvé válik a vélekedés, addigra kiderül, hogy úgy, ahogyan egyöntetűen hiszik, mégsem igaz; másfelől gyakorlatilag nincsen egyöntetűség a tudomány művelői között sem. Mármint a kvantumfizikát illetően. Sem. (Nekem ez a fejezet volt a legérdekesebb.)
A következő nagy falat az evolúció és a folyamatos teremtés kérdése, ahonnan csak egy apró lépés a genetika, idegtudomány és az emberi természet. Ez a fejezet gyakorlatilag az antropológiával foglalkozik.
Az utolsó témakör címe: Isten és a természet. Itt áttekinthetjük a XX–XXI. század legfontosabb tudományos ellen-Isten eszméit, és ugyanezeket az Isten-hit oldaláról vizsgálhatjuk meg.
Izgalmas témák, izgalmas kérdések. De a kidolgozás nem annyira izgalmas. Sajnos. Barbour, bár a könyv tartalmát, szerkezetét minden bizonnyal maga találta ki, s miközben megvan a maga jól kialakult véleménye is, mintha nem vállalná mindezt mégsem. Hoz innen érveket, szembeállítja amazokkal, ez ezt mondta, az azt mondja, s persze, hiszen erről szól a könyv, de mintha mégsem merne egyenesen állást foglalni, nem csak összevetni, ki mit mondott, hanem összegezni is, hogy na, akkor lássátok, feleim, ebből ez következik.
Elfogadom én, hogy pártatlan akar maradni, de mi a csudának ,ha egyszer úgysem az?
S valahogy a rengeteg kimitmondott között számomra felaprózódott a lényeg… Aliester McGrath sokkal karakánabbul csinálja majdnem ugyanezt a műfajt! Hamarosan jön az értékelésem az ő könyvéről is (maradjatok velem, a reklám után folytatom; bár nem ma!).
3,5/5
(2015)
