Marcus Meadow igazi nevén Réti László. Zsaru. És író. Népszerű. Méltán. Ráadásul közvetlen embernek tűnik: volt alkalmam vele pár szót váltani. De ez a könyve nem jó példa arra, miért jó Rétit olvasni.

Az indok 

Abonyban járva, a helyi Coop-ba betérve (érdemes figyelmeznetek, ezekben a vidéki áruházakban néha csodákat lehet találni, fillérekért, feleim! Battonyán a helyi CBA-ban négy Luzsi Margó-féle Mesélj nekem… leltem 500HUF/db áron Szerelemetesfeleségtársamnak.) már rutinból stíröltem végig a sarokba dugott könyves állványt. Azon az állványon vettem észre ezt a könyvet.

A borító

Férfiként nehéz is lett volna nem észrevennem: az ordas méretű Szex felirat, fényes rózsaszínnel világít, a kiomlón dús keblű, szép arcú borítóhölgy, a lebegő hosszú hajával, csodás megvilágításban igen figyelemfelkeltő.

És egyben egyértelműen Tifany-értéket sugall.

Vagyis pillantás a taszító és a vonzó esztétikára, majd gyorsan lapozás is tovább a a forgóállványon, érték után. Csakhogy! A könyv alján szintén nem diszkrét betűkkel ez áll: Amennyiben a kedves érdeklődő harcos feminista, kérjük, óvatosan helyezze vissza ezt a könyvet a polcra. A szöveg tetszett.

Tekintsünk el attól, hogy előrejelez némi problémát az, hogy egy felszólító módú mondat végén, nicsak, pont van. De spongyát rá!

Kézbe vettem a könyvet, elolvastam a hátsó borító fülszövegét: a szerző egyébként realista thrillereket szok' írni. Irány a Moly! Aham, Réti László. Láttam már könyveit a könyvtárban, ízlésesek a borítói: ennyi volt a találkozásom vele. Hoppá, ez a könyve 88%-os… Nofene! 

Szóval akkor csak a borító cefet és félrevezető? Meg a könyv címe silány?

A tördelés 

Csúnya, rossz, ügyetlen kisfiú/kislány, aki csináltad eztetet! Hát nem tanított meg senki, nem volt tipográfus-gyerekszobád, és valaki a közeledben, aki legalább halványan utalt volna arra, hogy egy sorkizárt szövegben alap lenne egy elválasztó programot ráengengedni a veszett fehér, sorokon át tartó utcákkal, legalább ötszótagnyi üres helyekkel kiröghögő szövegre? Hogy csapna beléd a ménkű! Nyitottál már ki könyvet életedben, ember? S ha nem is állt a rendelkezésedre magyar nyelven tudó program, legalább a direkt elválasztó jeleket használtad volna! Szégyeld magad össze, de bokáig! Pocsék, vacak, fúj munka! Pironkodva mondom: tettem össze könyvet Word-ben, no, az különbül néz ki. S minek élőfejet használni, amikor tartalmilag halott fej lett belőle: minden oldalon tök ugyanaz az infó, a szerző neve és a könyv címe.

Érdekes, hogy a margókkal semmi baj nincsen, ak tördelt, annak erről volt ismerete. 

S mentsége a könyvnek a kötése. Tartósnak látszik, engem kibírt.

Hatás 

Ültem a kocsiban Abonyban, vártam az utasomra, és beleolvastam a könyvbe. Bele is ragadt a kezembe. Néha rázkódott a Citroen Jumper a röhögésemtől. 

Ahogy minden igyekezetem ellenére nem tudtam nem hangosan rötyögni az 1-es villamoson. 
S ahogy nem tudtam ellenállni tegnap este sem, amikor Szerelmetesfeleségtársam a vállamra hajtotta a fejét, hogy szokás szerint így csicsikáljon elfelé, de hamarost faképnél hagyott. „Nem tudok aludni, ha folyton rázkódsz, megyek a helyemre.” 

Mert röhögni lehet a könyvön. Sokat.

Ellenben valahol a felénél, háromnegyedénél úgy éreztem, nemcsak lehet rajta röhögni, hanem már kell is. Vagyis izzadni kezdtek a poénok. A szöveg már nem vitt semmit, csak azért volt, hogy egy-egy viccet történetté nemesítsen. Kutyabőr meg sehol.

Irodalmi érték 

Mondanám, hogy Rejtő, de nem mondom. Mondanám, hogy Aszlányi, de azt sem mondom. Eszembe jutott még Vavyan Fable és Kiss József László. Talán még az utóbbi, de az is csak nagyon nagy jóindulattal. Mert az előzők, Rejtő és Aszlány egyértelműen, az utóbbiak viszonyítva mindenképpen szépirodalmi szövegek Réti Marcus ezen darabjához képest. 

Mondom: a fő gond az volt, hogy a szöveg önmagában már nem mond semmit egy idő után, csak azért van, hogy kiizzadja magából a poénokat. A fura, hogy azok némelyike még így is, a maga nyári, betonkeverős nap utáni hónaljkutya ájerjában is ül. Csuda se érti. 

De az irodalmi értéket felejtsük el!

Mondanivaló 

Reklámnak tartom a borító feminista-szövegét. (Mondjuk, jó reklám, engem is kíváncsivá tett, lám.) Mert persze, több fricskát kapnak a nők a szövegben, ha úgy akarom nézni, de én inkább úgy látom, nem annyira a nők kapják a fricskákat, mintsem a nők és a férfiak eltérő gondolkodásmódja. S kapnak a pasik is jócskán ezt-azt, egyértelmű. Vagyis a feminista szöveg a borítón csupán marketing humbug.

De azért nem egyszer hálát adtam már az Égnek, hogy Szerelmetesfeleségtársam jobbára és többségében maszkulin gondolkodásmóddal bír. Aki nem találkozott még ilyen nővel, az nem tudja, mit veszít! Ez csak egy esetben zavar, amikor vacak a kedvem, s az kellene, hogy átöleljen, meghallgasson, és ilyenkor ő többször megoldani akarja a problémámat. Ami talán nincs is, csak belőlem meg éppen kifolyik a feminim valóm. Kusza ez, kusza ez!

Összegzés 

Aki röhögni akar nagyokat, olvassa! Sokat ne várjon tőle, megoldani semmit nem fog, szemet sem gyönyörködtet, és véletlenül se ezt használjuk párkapcsolati-terápia alapnak! Mert csak, ahogy mondám, csak néhány tipikus eltérés bemutatása a két nem viszonyulásai között, jobbára bohózati eszközökkel.

Emberek, milyen Réti, mint író, amikor thrillert ír?

P. S. 2018-ból:

Már tudom. Van neki olyanja, amikor zseniális, de nagyon (Hasonmás), többnyire viszont szimplán csak nagyon jó. Eddig egy olyanja volt, amire azt mondtam, kár volt az időért, de az sem gyehenna rossz, csak olyan kis jólvannaelolvastampont (Vérvonal) .

2,5/5

(2015)