A kvantumfizika tudományát, amiről a könyv szól, az alábbi idézet nagyon alaposan bemutatja.
„A helyzetet a fizikus Arthur Eddington már 1929-ben így összegezte The Natural of the Physical World (A fizikai világ természete) című könyvében: »Az elektron nem fogható be az általunk jól ismert fogalmak hálójába, valamilyen ismeretlen erő működik, amiről nem tudjuk, mi lehet.« Ezenkívül arra is rámutat, hogy „valami ehhez hasonlót másutt már olvastam –
a csuszbugó
Gimbelt és távlengibe*
Ilyen értelemben semmi sem változott az elmúlt 80 évben. Továbbra sem tudjuk, mik az elektronok (vagy a kvantumfizika más objektumai), sem azt, hogyan csinálják azt, amit tesznek. Valójában, ha ki tudunk szakadni az olyan gondolati béklyókból, mint a hullám és a részecske fogalma, akkor sokkal hasznosabbnak bizonyulhat, ha az egész kvatumfizikaát átírjuk a »Szajkóhukky/Gruffacsór« nyelvezetére; természetesen akkor is ugyanannyi értelme lenne, mint a jelenlegi szóhasználat mellett. Ezt az egészet az teszi még figyelemre méltóbbá, hogy a fizikusok annak ellenére képesek használni ezeket a kvantumfizikai objektumokat, hogy nem tudják, mik ezek az objektumok és miként teszik azt, amit tesznek, csak azt tudják, hogy nmegtesznek bizonyos dolgokat, ha megfelelő módon megpiszkálják őket.”
Tegnap este voltunk egy eléggé cizellált agyú informatikus barátunknál, ő az alábbi példával szemléltette, hol tart szerinte a tudomány ezen a téren.
– Ha egy hangyacsapat, itt a konyhában átfúrná az asztalt, és lyukon lelátna a járólapokra, rengeteg adat birtokában lenne. Tisztában lehetnének az asztallap vastagságával, anyagával, rétegeivel, látnák a padlólapot, a karton Parádi vizet alatta, a járólapokat alatta, mellette. De mit tudnának a lakás egészéről, a házról a kerületről, a városról, az országról, a világról? Na, valahol itt tart a tudomány – magyarázta.
Gribbin nagyon izgalmas könyvet írt. Mintha valami frenetikus kis ötletgyűjteményt olvasnék sci-fi könyvek megírásához. Nem véletlen, hogy ol. Philip K. Dicket is foglalkoztatta a kvantumfizika, a valóság értelmezése, a párhuzamos világok lehetségessége, az idő mibenléte, képlékenységese, a húrrendszer, stb. Olyan dolgokról olvastam, amiknek a valóságosságáról, lehetségességéről messze nem voltam meggyőződve.
S Gribbin felveti annak lehetőségét is, hogy a kvantumfizika ismeretében a tudományos világ, és eredményeinek elemzői számára, döbbenet, nem kizárt, sőt, valószínűsíthető, hogy az általunk ismert világ és törvényszerűségei (már ami megismerhető jelenleg belőle), nem zárják ki, sőt, inkább feltételezik a véletlenek kizárását és a háttérben egy gondolkodó, rendszerező intelligencia létét.
Már csak az hiányzik, s ez persze messze nem Gribbin hibája, hogy meg is értsek mindent, amit ír. De ez ügyben csak ott tartok, hogy a csuszbugó Gimbelt és távlengibe. :-)
* Weöres Sándor fordítása. Eddington itt Lewiss Carroll Szajkóhukky (Tótfalusi István fordításábaan Gruffacsór) (Jabberwocky) című nonszensz verséből idéz.
4/5
(2015)
