No, akkor most tegyem valahová a rációt, a logikát és a szabad akarat kérdését!

A tudattalan kérdésről nem régiben olvastam egy másik könyvet: Rejtett énünk. 
Már annak értékelésénél felvetődött bennem ennek az értékelésnek az első mondata.

Mlodinow csak elmélyítette a kérdéseket, de nem válaszolta meg őket. Igaz,a könyv nem is erről szólt, hanem arról, hogy mennyi, de mennyi esetben nem az első mondatom, hanem tudattalan, a tudat alatti instrukcióknak engedelmeskedve.

Mlodinow színesen, példákkal, kísérlet leírásokkal alátámasztva ecsetelgeti fejezetről fejezetre, hogy mikor nem tudatos a döntésünk, hogy mennyi tudattalan késztetés, indíttatás, prekoncepció zavarja meg a tudatos döntéseinket, s hogy mennyire nem vagyunk hajlandók el- és felismerni, hogy racionális, logikus döntéseink mennyire nem a ráción és a logikán alapulnak, hogy még az emlékeinkben sem lehetünk biztosak (!), hogy a hiszem, ha látom, mennyire nem igaz, hogy mennyire befolyásol a nem is tudatosított testbeszéd, hogy a kikerülhetetlen és szükségszerű, életünket megkönnyítő kategorizálás miként vezet gyors, de sokszor téves döntésekhez, hogy kikerülhetetlen a mikro- és makro-csoportban gondolkodás (nesze neked multikulti!), arról, hogyan vezetnek félre az érzelmeink, és így tovább, és így tovább.

Másokról nem is beszélve (náluk úgy is tettenérhetőbb, észrevehetőbb, csak nehezen kezelhető), most figyelhetem önmagam árgus szemekkel, mikor nem az eszem, a logika és a szabad akaratom dönt. 

Még szerencse, hogy nem vagyok egyedül. 

Csak én már tudom, hogy nem ezek döntenek…

4/5

(2015)