Moha szubjektív olvasónaplója a XXI. század elejéről

Én csak olvasgatok...

Én csak olvasgatok...

René Goscinny – Morris: Lucky Luke – 23. Az éneklő drót

2018. augusztus 13. - Mohácsi Zoltán

lucky_luke_23_az_eneklo_drot.jpgAhogy a fülszöveg mondja, az utolsó olyan epizód, amit Goscinny és Morris együtt készített.

Az utóbbi időben több olyan füzet jelent meg, amihez egyiküknek sincs köze. Nem voltak rosszak, értékeltem őket. De valami hiányzott belőlük, hogy hatalmas cöcenés legyen a végeredmény. Nem tudtam igazán megfogalmazni, hogy mi.

Azt hiszem, ennél a füzetnél megértettem: a képregény és a valóság kapcsolata. A Vadnyugat nem csupán díszlet, hanem információ-forrás is. Miközben az ember jókat röhög, persze mind a képi, mind a szöveg humorán. Nem arról van szó, hogy bebiflázandó memoriterek lennének Luke kalandjai, a cöcenősek, hanem finom információ morzsákról. Itt például arról, hogy például a postát Pony Express-nek hívták ott és akkor. Meg hogy a távíró már milyen régen létezik. Meg hogy a postások nem csupán A jövő hírnökében (The postman) kulcsfigurák, hanem azok voltak már százötven-kétszáz éve is.

S közben Luke mindent megold. Még akkor is, ha ebben az esetben a két küzdő fél közül csak azért áll az egyik mellé, mert csak. Ugyanúgy a másik mellé is állhatott volna. Számára emígyen semmilyen tétje nincsen a hova-állásnak. De persze a hova.állásával leplezi le azt, aki viszont tényleg gonosz.

Vegyétek, vigyétek, nézzétek, olvassátok!

4/5

(2015)

Pesti Könyv, Budapest, 2015, ISBN: 9786158013437 · Fordította: Meggyesi Gábor

A bejegyzés trackback címe:

https://mohaolvasonaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr4316590986

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása