Az abonyi Coop áruház könyvespolcán leltem rá nem erre, hanem a parókás betörős kötetre. Eddig elkerültük egymást. Ott beleolvastam, és hoztam magammal. Aztán megint, ugye, könyvtár-túra, onnan két kötet jött velem. A hatalmas csalódás Rémkoppantók után felüdülésre vágytam, és vékonka kötetre. Ez lett belőle.
Elolvastam. Olyan kis nem is tudom. Szórakotató,kétségtelenül. Vékonka, mindenekfelett. Cselekményes is, meg humoros is,ha nem is nagyon. Valahogy mindenből egy kicsit többre vágytam volna.
Nagyon tetszik az alapötlet az ötven darab egyedivé hazudott Kipling-könyvvel, még a gyilkosság is hihető, de bevallom, a Christie-s körbeülünk és a főokos kifejti a megoldást, és jól leleplez mindenkit nekem kicsit szájhúzós volt, illetve kétszer kellett elolvasnom, mire megértettem, hogy Bernie micsudából is értette meg, hogyan kell fújni a passzátszelet. Ezáltal csinyált lett az egész összkép, olyan kis modoros.
A címet meg nem értem, mert a betörő nem annyira idézget Kiplinget. Háromszor teszi a könyvben, egy jeleneten belül, de akkor sem szeretetből, hanem egyharmad részt kényszerből,kétharmad részt poénból. Oszt' ennyi. Lusta vagyok felállni és megnézni az eredeti címét, lehet, az mindent megmagyarázna…
De mégis volt a könyvben annyi szufla, hogy nem beszélt le önmagáról és az egyébségeiről. Mert szolidan humoros, mert szórakoztató. Egyszer. Illetve lehet, hogy kétszer, mert felejtős is.
3/5
(2015)
