Az a nagy helyzet, hogy a fülszöveget jegyző Maróthy György lelegelte a füvemet: mindent összevetve megmondta a véleményemet a kötetről. Itt elolvashatod, mit írt, nem másolom be az egészet.
Szóval Maróthy, mindent összevetve leírta a véleményemet. De azért a temporális lebenyem keltette grafománia nem hagy nyugodni.
A P. Mobil soha nem volt a kedvenc zenekarom. Nem is hallgattam őket túlságosan sokat. A zenével nem volt bajom, (sőt!) a szövegek nem fogtak meg igazán. Nagyon sok P.Mobil koncerten sem voltam. De amin voltam, az tetszett. Az is tény, hogy életkoromnál fogva (’67) csak az első nagylemez megjelenésének környékén kapcsolódtam be valamelyest a történetbe. Meg amikor kopasz volt a kutya, na, az bizony ott volt, főleg a film vége, amikor Lóránt a sintértelepen elkezdi léggitározni az Utolsó cigaretta riffjét, én meg gondolkodhattam, most akkor melyik is tetszik jobban, az eddigi HBB-k vagy a P. Mobil? Alapvetően a HBB mellett voksoltam. De néhány, főleg régi Moooobil-nóta azért állandó hallgatást nyertek. A Honfoglalás pedig abszolút meggyőzött, csak rövidnek találom (mint a könyvből kiderül: jogosan, eredetileg voltak hosszabb-verziós tervek). A P. Mobil iránti teljes oda nem adásomnak az volt talán az oka, hogy a Mobil-életérzés nekem csöppet egysíkúnak, egyszerűnek tűnt, és ha tetszett is jó néhány szövegi megoldás, valahogy nem ment a teljes azonosulás.
Sárvári Vilmos P. Mobil tag. Az Omegás Mihály Tamás könyve után úgy tűnik: elfogulatlanabb, megértőbb, reálisabb. Könnyű neki, ő P. Mobil tagként írta a könyvet, míg Mihály Omega-státusza a levegőben lebegett a könyv írásakor.
Érződik, hogy Sárvári iparkodik a zenésztársakat a legmesszebbmenőkig tisztelettel kezelni. Schuster Lórántot különösen (nem hiába ő volt a lektora a könyvnek ;-P ), aki kitalálója, motorja és pénzeszsákja volt a Mobil fennmaradásának. Igaz ez a tisztelet még akkor is, amikor kritikusabban fogalmaz. Ez valahogy erényévé vált a könyvnek. Talán egyetlen esetben halványodik a tisztelet: Hobóval szemben. (Érdekes, a Hobo sapiens olvasásakor ez nem tűnt fel ugyanez; figyelmetlen vagy elfogult voltam.) Hobó P. Mobilt érintő beszólásain érezni, hogy képtelen volt feldolgozni Lóránt MIÉP-es politizálását.
Sárvári élete a P. Mobil. Ebből a szempontból írja a könyvét. S ez jót tesz a könyvnek. Szereti a zenéjét, szereti a zenésztársakat. Díjazandó és szerethető álláspont.
S közben iparkodik mégis reális maradni. S a realitásában benne van a magyar rockzene történetének átfogó képe, a volt rendszer álnok, kisstílű, rosszindulatú, ostoba, rettegő hozzáállásából fakadó tragédiája.
Szóval ad ez a könyv jó sokat, szövegben is, képanyagban is, információban is. Jellemző: hiába mocsok nehéz (a minőségi papír ára), mégis vittem magammal a dolgozdába, hogy utazás közben, üres pillanatokban olvashassam; pedig eredetileg nem akartam. Mert mocsok nehéz.
4/5
(2015)
