Folytatódik a dél-amerikai kalandok sora. Digedagék a botcsinálta spanyol nemes, önjelölt kalóz, Don Manuel di Tornados „vendégei”, nem kicsit barátjuk, az erőművész Pedro szerelembe esésének következményeképpen. Don Manuel figurája nekem folyton-folyt Loius de Funés-t juttatja eszembe. Akit soha nem kedveltem igazán. Erőltetett és harsány számomra. Emitt a figura egyáltalán nem nyert meg magának. Nem a egatív, ostoba szerepe miatt, hiszen a korábbi gonoszok, Coffins és társai, Doc és Jack figuráját nagyon eltaláltnak gondolom. Don Manuel nem gonosz, csak simán ostoba. Don Quihote-i figura, de híján annak minden szimpatikus nemessége nélkül. Egyszerűen ostoba. Amitől még lehetne érdekes. De számomra nem az. És ebben a képi megfogalmazás sem segít sokat. Coffins figurája, a vadnyugati tszteletes szikár, fekete alakja nem önmagában volt antipatikus, hanem a tettei tették azzá, de még tetteinek pragmatikussága is hordozott magában valamit, amitől ha nem is szimpatikussá, de, hm, mi is a jó szó…, figyelemre méltó ellenféllé vált. Don Manuel ripacs. Pont. S ezáltal a történetben is jelentkezik valami nem pozitív nyitás a gyerekek felé.
*
A 35. kötet a Németországban 1973. július, augusztus, szeptember és október (Magyarországon 1974. június, július, augusztus és szeptember) folyamán megjelent MOZAIK újságokat tartalmazza:
Száguldás az Atlanti-óceánig (az 1974/6. szám megjelenéskori címe: A vésztjósló távirat)
A különös kalózok (az 1974/7. szám megjelenéskori eredeti címe: Kalózok fogságában)
Majombajok San Felipén (az 1974/8. szám megjelenéskori eredeti címe: A majomcsapda)
A Bella Espagna ágyúi (az 1974/9. szám megjelenéskori eredeti címe: Hajóroncs a Rettegés-öblében)
*
4,5/5
(2017)