MIVEL A SOROZAT KÖTETEIT a könyvtárból veszem ki, az olvasás kronológiáját illetően ráutalódtam arra, hogy mikor találom meg a következő kötetet. Mire a 10. után egyidőben bukkantunk fel végre a 11-el a könyvtárban, elég sok idő telt el. Lehet, hogy nem is baj, mert nem telítődtem annyi a zombikkal, a túlélésért folytatott permanens küzdelemmel és a szereplők érzései keltette hullámvasutakkal, a tragédiáik okozta kiborulásokkal, a jogos önvédelem frenetikus gyilkolászásaival, ad hoc jellegű csonkításaival.
Szóval régen olvastam már The Walking Dead-et, és most is csak egy számot, találtam bent a FSZEK-ben a soron következők közül.
AZ EBBEN A FÜZETBEN TALÁLT SZTORI voltaképpen egy teljes, egy köteten belül lezáródó történet. A kötet címe, Vadászok elmondja nagyjából, miről szól majd ez a sztori. Bár voltaképpen az egész sorozat arról szól, hogy valakik vadásznak mindig valakire. Ha a mieink a vadászok, szurkolunk nekik, hogy sikerrel járjanak, ha rájuk vadásznak, szurkolunk, hogy ne legyen sikeres a vadászat. De azt megszokhattuk, hogy vagy a hőseink vesztenek el valamit, kezet, lábat, vagy őket veszítjük el, ilyen-olyan brutális okból. És a brutális itt most nem a jelzője tévesztett reklámok szóhasználata szerint értelmezendő („Brutális leárazás!”), hanem a szó eredeti, borzalom értelmében. Ebből a szempontból most sem kell csalódnunk. Van veszteség, van brutalitás, közben persze néhány fröcsögős zombi-ölés is. Elmaradhatatlan, végülis ez az alapkoncepció.
AHOGY BELELAPOZUNK, KEZDETBEN A MIEINK A VADAK. A végére a képlet megfordul. Az erkölcsi fölény azonban az események során teljesen elsikkad. Megszokhattuk, hogy Rick döntései, ha nem is mindig helytállóak, tud tévedni, hiszen emberből van ő is, egy abszolút szokatlan, emberfeletti helyzetben, de soha nem erkölcstelenek, és soha nem gonoszak. Nos, ha a történtek után hezitál is vastagon, ő is elveszítette a szüzességét.
NEKÜNK MEG ITT MARAD A KÉRDÉS, hogy a „szemet szemért”-elv vajon mennyire jogos, mennyire erkölcsös, illetve ha önvédelemből ölni is kell, hogyan következzék be a halál, és mennyi ideig tartson a hozzá vezető út? S mi a célja annak, ha elnyúlik? A nevelés? Amikor halál a vége? S mi kell ahhoz, hogy valaki ezt végre is hajtsa?
A kérdés még akkor is megtorpant, ha az alanyok állatemberek. Emberállatok. Állatok. Nem emberek. Mert emberek. 
