Lichter Péterről az ELTE BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet Filmtudományi Intézet weboldalán a következőt olvasom a Bemutatkozás alatt:

Lichter Péter 2009-ben szerezte meg diplomáját az ELTE Filmelmélet, filmtörténet és kommunikáció szakpárján. Ugyanebben az évben lett szerkesztője a Prizma filmművészeti folyóiratnak. 2002 óta készít kísérleti filmeket, melyeket több mint kétszáz nemzetközi fesztiválon vetítettek, például a Berlini Filmfesztivál Kritikusok Hete programjában, a Rotterdami Filmfesztiválon, a New York-i Tribeca Filmfesztiválon vagy a Jihlavai dokumentumfilm fesztiválon. 2014-ben Rimbaud című rövidfilmje elnyerte a Magyar Filmkritikusok díját.

Amiből annyi mindenképpen kiderül, hogy Lichter Péter nem labdaszegető a filmes szakmában, hanem bennfentes. Bővebb utánanézésből és magából a könyvből is kiderül, hogy alapvetőn a kísérleti filmek szerelmese. Vagyis teljes joggal írhatott egy izgalmas könyvet a kultfilmekről. Úgy általában. 

HIÁNYÉRZET

S máris egy falba ütközünk. Ugyanis a könyv egy szóval sem magyarázza meg a tárgyát. A szerző minden bizonnyal úgy gondolja, hogy a cím teljesen egyértelmű semmi szükség további nyálverésre . Azonban ahogy eljutunk az első fejezethez, a bevezetés hiánya azonnal komoly hiányérzetet okoz. Nincs alapozás, nincsenek okok, indoklások. Van ez az 52 kultfilm. Slussz! Hogy mi a kultfilm, miért 52, és miért pont ez az 52, az ne érdekeljen! Pedig érdekelne!

Ugyanis ami Lichter számára természetes, magától értetődő, az a mezei olvasó számára egyáltalán nem az. A hiányérzet a könyv olvastán pedig egyre csak nő. 

A kult szó a kultusz rövidítése. A kultusz szó ezt jelenti a Wikpédia szerint: „A kultusz nagy figyelemmel, odaadással végzett tevékenység; gondosan végzett kedvtelés, szenvedélyes időtöltés. A hétköznapi életben a kultusz szót sokszor a divat szó jelentésével azonos értelemben használjuk. [...] 
A kult szótőből képzett szó a kultúra, a kultikus például tárgy vagy személy jelzője, és a kultivál (megművel, szeret, örömét leli benne) jelentésű ige. A társadalom többsége által nem vallott hiedelmeket és célokat valló, főleg vallásos érzelmű embercsoportot is jelent. Marginális helyét az okozza, hogy vagy új hitrendszert, vagy olyan idioszinkretikus [nem szokványos, szokatlan, egyéni, (reakciómód); M. Z.] gyakorlatot követ, amelyet a környező kultúra nem fogad el a fő vonulatba tartozónak.“

Vagyis így kötődik össze Lichter fő érdeklődési- és tevékenység köre, a kísérleti filmek iránti érdeklődése és elkötelezettsége, valamint a könyv témája. A könyvek tanulmányainak sora olyan filmeket vesz górcső alá, amelyek nem illenek a filmkészítés általánosan elfogadott vonulatába. Sem a filmgyártók, sem a közönség szempontjából. És sem a mondanivalójukat, sem a készítés technológiáját, módszerét, filmnyelvét, dramaturgiáját illetőn. 

Vagyis nem pusztán annyit tesz a kultfilm kategória, hogy egyfajta kultusz alakult ki a film körül, hanem azt is jelenti, hogy a film valamiért nem szokványos, eltér a fő vonulatba tartozó művektől.

A FILMEK

A könyv, nem meglepő módon ötvenkét alkotást mutat be és elemez. Természetesen mint minden válogatás, a filmek sora teljesen szubjektív. Akkor is, ha lenyűgöző és átfogó a válogatás. 

Az egyes fejezetek egy-egy filmet mutatnak be, azonos tematikával. Egyfelől röviden, de hihetetlenül lényegretörőn bemutatják a rendezőket, a legfontosabb, vagyis a bemutatott filmjeik előzményeit, jobbára a későbbi műveiket is, másfelől ugyanilyen velősen elemzik magukat a filmeket, a készítésük technikáját, sajátosságait, egyediségét és szemléletét. S nem utolsó sorban a rövid tartalmát. 

A válogatás azért roppant szerencsés, mert gyakorlatilag mindenki találhat benne olyan műveket, amiket ismer és szeret. Amik jócskán hozzátettek a filmművészet egészéhez, mégis az átlag néző számára is nézhetők, élvezetesek, nem csupán a bennfentesek számára azok. Ugyanakkor rácsudálkozhatunk számos olyan darabra is, amellyel még nem találkoztunk, és néhány olyanra, amellyel, legalábbis a leírás alapján nem is nagyon szeretnénk. (Számomra egyértelműen ilyen volt az E. Elias Merhige rendezte, Begotten című darab, amelyről olyan benyomásom alakult ki, mintha a VHK zenéjét álmodta volna filmre az alkotó; számomra a VHK-hoz is kell egy bizonyos hangulat, de amit zenében igen, filmben nem tudnám elviselni. Leellenőriztem, belenéztem a filmbe, a linken megtalálod. A VHK életigenlő.) 

A könyv ötvenkét címe közül számomra tizenegy mondott valamit. Ennyit biztosan láttam. Gondolom, a nem szakértő filmkedvelők is jobbára ezt a tizenegyet ismerhetik. Néhányról nem is tudtam, hogy a kultfilm kategóriába tartozik (Összeomlás, 12 majom, Elveszett gyerekek városa, Születésnap), de ennek szerintem az az oka, hogy a kultfilm kifejezést nem a film készítésére, dramaturgiájára, technikájára értettem, hanem a közönségreakcióra, a film utóéletére. A kultuszra, ami a filmet övezi. S ezért volt hiányérzetem, hogy néhány alkotással nem találkoztam a könyvben, amit a magam részéről simán ide soroltam volna magamban (csak csípőből, gondolkodás nélkül: Gyalog galopp, Brian élete, Picasso kalandjai, Élethalálharc, A nagy kékség, Ponyva). 

Namost, ha az ötvenkettőből levonom a tizenegyet, a matematika szigorúsága folytán marad 41 film. Amelyekről jobbára nem hallottam. Vagy ha igen, akkor sem láttam. Az én kultusz-olvasatomban ez gáz, de ugye a könyv másképpen alkalmazza a kultfilm kifejezést. Így nem hagyom magam frusztrálni. 

FILMEK, AMIKET NEM LÁTTAM

Szóval akkor itt van negyvenegy film, amit nem láttam, sőt, a többségéről nem is hallottam. S amik miatt nem hagyom magamat frusztrálni. És itt van egy könyv, ami azért íródott, hogy a szerző szerinti legjobb kultfilmeket bemutassa, és gondolom az is volt a célja, hogy kedvet csináljon hozzájuk. 

Lichter jól ír. Szemmel láthatón, elismerésre méltón tájékozott és lenyűgözőn művelt. Filmesként ért is a filmekhez. Naná! A könyvet felfaltam. Tettem már hasonlót más, hasonló könyvekkel is. Itt volt például Kelecsényi Miklós Vászonszerelem című könyve a magyar filmekről. Vagy Puzsér Róbert két nagyon szimpatikusan elfogult filmes könyve, A hét mesterlövésze. Amikor ezt a példának vett három könyvet olvastam, nem győztem jegyzetelni, melyek azok a filmek, amelyeket még meg kell néznem. Lichter könyvét, mondom, két nap alatt felfaltam. Mert lenyűgöző. Viszont nem jegyzeteltem egyáltalán. A pontos okát nem tudom. Az biztos, hogy nem Lichter stílusa a hibás. Nem hiszem, hogy az lenne a hibás. Talán egyetlen ponton. Kivétel nélkül minden film bemutatásánál kifejti, hogy az adott mű miért kult, a rendező milyen módszereket használt, amelyek kiemelik a munkáját a tömérdek egyéb mű közül. S valahol itt volt a hiba. Mármint részemről, nem Lichter részéről. Kamaszkoromból kifelé igyekezve volt bennem egy adag sznobizmus a művészetekkel szemben. Néztem, olvastam, hallgattam olyan dolgokat, amikről azt hallottam, olvastam, hogy értékesek. Ennek volt nagyon sok pozitív hozadéka, hiszen megismertem egy csomó olyan alkotást, amik mellett, figyelem vagy érdeklődés hiányában simán elmentem volna. De volt rengeteg olyan alkotás, amit úgy éreztem, élveznem illene, de nem sikerült. Igaz ez elsősorban a festészetre, ám a zenére, az irodalomra, a színházra, a filmekre is. Volt ezekben olyan is, amikben éreztem, hogy tényleg művészet, valóban minőségi, csak nem és nem ment, hogy élvezzem is. Majd jött egy újabb lépcső, amikor már nem is akartam élvezni. Simán bevallottam magamnak is, a külvilág felé is, hogy nem értem, nem élvezem. Minden szégyenérzet nélkül. Azóta vagyok képes arra, hogy becsukjak egy könyvet, ha nem tetszik, kikapcsoljak egy filmet, vagy simán el se menjek egy előadásra, ha nincsen bennem érdeklődés, vágy iránta. 

Stimmt? Ez a negyvenegy film, bár látatlanba elhiszem Lichternek, hogy egytől-egyig minőségi, forradalmi, újító, de semmi érdeklődés, vágy nem támadt bennem, hogy lássam is őket, időt töltsek velük. Amikor például azt olvastam, hogy nincsen történetük, csak hangulatuk szinte ösztönösen bezáródtam. Akkor is, ha például (a könyvben nem is említett Kizökkent világ (Koyaanisqatsi)I, amiben, a zenéjén túl, egy fia emberi hang el nem hangzik, és úgy van története, hogy semmi története nincsen, életem egyik meghatározó darabja volt. (A civilizáció elembertelenedéséről, a természettől való elszakadásról szól.) De vannak olyan, számomra alapfilmek, amiknek van története, ám a film egészében másodlagos szerepe van, illetve az üzenetük távol áll az én világlátásomtól, mégis fantasztikusnak találom őket. Kapásból A nagy Lebowski és a Ponyvaregény jut eszembe. Tehát vannak ellentmondások...

Amikor azt olvastam, hogy sajátos, egyedi filmnyelv, akkor nekem az elvontság, a rettentő nehéz értelmezhetőség, a bármit belemagyarázós lilaság jutott eszembe. Ezt a konokságot nyilván oldotta, amikor A texasi láncfűrészes-ről vagy A dolog-ról olvastam. Mondjuk ezek nem is annyira a fenti kategóriába tartoznak: horrorfilmek. Amik iránt megint nincsen bennem affinitás. Legyen az én bajom. Ahogy azt sem tud az azonnali letöltések, stream-elések felé lökdösni, ha egy fimnél azt olvasom, hogy milyen fantasztikus, amikor valaki fejének a széttaposását látom vérvalójában. De az sem, ahogy mondtam, hogy egy filmnek nincsen története, igazából üzente sem, de fantasztikus a fényképezése, az operatőri munkája, stb. Mondom, ez majdnem biztosan nem Lichter hibája, hanem az enyém. 

(S most jön egy olyan mondat, amire nem igaz a közhely vélekedés, miszerint a „de” szócska után jön az igazság.) De mégis úgy érzem, valami kellett volna, hogy a szerző meggyőzzön: nem csak az időm múlik, nem pusztán tájékozottabb leszek, ha látom ezeket a filmeket, hanem gazdagabb is. Talán azért, mert minden történetek ősei, a mítoszok, a mesék sem voltak történet- és üzenet nélküliek. S mert maga a stílus lehet zseniális, de ha egy művészeti alkotás csak stílus, nekem az is kevésnek tűnik. Ez van. 

Itt olvasható a könyvben tárgyalt filmek sora, vastaggal kiemelve, amiket láttam, zölddel, amiket nagyon szeretek. 

2001: Űrodüsszeia

Bloody Mama

Harold és Maude

THX 1138

A texasi láncfűrészes mészárlás

Radírfej

A dolog

Szárnyas fejvadász

Metró

Nulladik óra

Gonosz halott 2.

Begotten

Hollywoodi lidércnyomás

Henyék

Kutyaszorítóban

Veled is megtörténhet

Összeomlás

Elveszett gyerekek városa

12 majom

Halott ember

Karambol

Buffalo ’66

Pí

Születésnap

Amerikai vérbosszú

Dalok a második emeletről

Mementó

Donnie Darko

Gerry

Elveszett jelentés

Oldboy

Édes vízi élet

Egy makulátlan elme örök ragyogása

Haláli hullák hajnala

Te meg én és minden ismerősünk

Paprika

Kis-nagy világ

Mocskos zsaru – New Orleans utcáin

Attenberg

Beyond the Black Rainbow

Rubber

Drive

Halállista

Frances Ha

Holy Motors

Spring Breakers

The Master

Feltörő színek

A felszín alatt

Országúti bosszú

Egyes nők

Jólét