ALAPVETÉS

Mármint nem a könyv mondanivalójának, hanem a könyv bemutatásának az alapvetése. 

Mészáros G. László 2008-ban jelentette meg a könyvét. Vagyis magától értetődő módon a jelenségek, amiket vizsgál, csak eddig az időpontig érnek. Minden, ami később történt nem lehet témája a könyvének. Kétségtelen azonban, hogy érdemes összevetni a könyv mondanivalójával az azóta történteket. Nagyon el fogunk gondolkodni.

Mészáros G. László ugyanis nem próféta, de még csak nem is közgazdász vagy pénzügyi szakember, hanem biokémikus. A suszter nem maradt a kaptafánál. Gondolom, anno, ez volt a könyvének a legnagyobb kritikai hibája. 

A neoliberalizmus Mészáros G. könyvében nem filozófiai, még csak nem is politikai, hanem elsősorban és mindenekelőtt közgazdasági irányzat. Illetve még csak az sem. Mert voltaképpen olyan, hogy neoliberalizmus, igazából nincsen, csak a hatásaiban. A neoliberalizmusnak nincsen filozófusai, ideológusai, nincsenek alapvető könyvei, nincsenek alapvető hivatkozási pontjai. A neoliberalizmusnak hatása van, és létének következményei vannak. 

Mészáros G. nem liberalizmus-ellenes. A liberalizmus számára érték, de azt mondja, a neoliberálisok számára a liberalizmus mindössze hivatkozási alap, amit egyfajta maszkként használnak. Magyarországon a liberalizmust az SZDSZ nevű párt ragadta magához, majd miután az SZDSZ és az MSZP úgy lett semmivé mint lila szamár a ködben, az utódpártjaik tekintik magukat a liberalizmus letéteményesének. 

MEGLEPŐ FORDULAT: A NEOLIBERALIZMUS KÉPVISELŐI AZ USÁ-BAN

Mészáros G. azt mondja, hogy a neoliberalizmus első képviselői az USA-ban kezdték meg a tevékenységüket, mégpedig a republikánus pert színeiben. Az első „elkövetők” a két elnök, az apja és a fia Bush voltak. Mészáros G. simán összeköti a neoliberalizmust a nekonzervatívizmussal. Sőt, azt mondja, sokkal jobban össze is tartozik. Okfejtése egyszerű, érthető. A liberalizmus emberközpontú, humánus eszme (volt eredetileg). A konzervatívizmus a közösség erejében, a múlt értékeiben gondolkodik és tőke központú. A neoliberalizmusban a liberalizmus szó némileg megtévesztő. A neoliberalizmus nem liberális, illetve csak annyiban, hogy egy irányban, a tőke irányában megengedő. A neoliberalizmusnak kettős célja van: gazdagodni és a gazdagság által a hatalmat birtokolni, hogy még több pénzhez jusson.

S ennek érdekében bármire képes, még az állami vagyonok komplett lenyúlására is. Ezért olyan népszerű manapság az a mindenfelé hallható fixa idea, hogy az állam rossz tulajdonos. Mert ha az állam rossz tulajdonos, akkor érdemes a részterületeket kiszervezni és magánkézbe adni. (Erre sehol semmi bizonyíték nincsen, illetve, ami bizonyítékot idézni szoktak, az jobbára nem bizonyíték, csak a statisztika kenegetése a megfelelő irányba.  Mert a „gazda szeme hizlalja a jószágot”. S az állam így veszíti el mindenét, és így nem lesz befolyása nagyjából semmire sem. Mert ahogy a könyvben Gyurcsány Ferencet idézi a szerző: 

Kinek lesz nagyobb az érdekérvényesítő képessége? Annak, aki alkalmazottként százezer forintot keres, vagy aki mögött egymillió forint van? Nyilván az utóbbinak. [...] Nagyon fontos a pénz! Nem hiszek azoknak, akik morálisan akarják megváltani a világot. Abból előbb-utóbb hazugság lesz, a hazugságból meg zsarnokság Azokban hiszek, akik azt mondják, én ilyen vagyok, ezek az érdekeim, s ezért viselkedek így.

Tiszta beszéd, pénz beszél, a kutya ugat. Azt persze ne felejtsük el, hogy Gyurcsány szocialistának hazudta/ja magát, és egy szocialista, ugyebár, szociálisan érzékeny. Már amennyiben. 

Szóval a neoliberalizmusnak egyetlen célja van: tőke gyarapítása. Mindenáron, minden eszközzel.

...tekintve, hogy a demokrácia lényege a profit, minden olyan kormány, amelyik a piaci törvények érvényesülését gátolja, vagy azt nem segíti elő, szükségképpen antidemokratikus, függetlenül attól, hogy népszerű, avagy sem. Ebből az is következik, hogy a [demokratikus] kormányok tevékenysége és hatásköre nem terjedhet tovább, mint a magántulajdon védelme és az üzleti szerződések betartatása...
(163.)

A fenti idézet Timothy Friedman gondolata (Capitalism and Freedom, University of Chicago Press, 2002). Amit mond a demokrácia bravúros megcsúfolása, kiforgatása. Ami a gyakorlatban simán működik. Ennek érdekében például, hogy maradjunk a neoliberalizmus anyaországában, az elnök és környezete nem volt rest például CIA jelentéseket hamisítani (Iraknak van atomfegyvere), csak beindulhasson a háború-biznisz. A könyv megírásának a pillanatában körülbelül hatszázezer áldozattal. (Csak úgy csendben jegyzem meg, a szám roppant mód ismerős. S csak amiatt sokkal nagyobb a felháborodás, sokkal nagyobb a sajtóvisszhang. Vajon miért?) 

Szóval ez a folyamat indult el veszett erőkkel a neokon id. Bush alatt és folytatódott az ifj. alatt. Bebizonyítva, hogy a tőke egyértelműen politikai hatalomra tör

EZELŐTT MAGYARORSZÁGON

Magyarországon és Kelet-Európában 1989-ben rendszerváltás volt. Szól a hivatalos történelem. Mészáros G tartózkodó: az hogy volt-e vagy sem rendszerváltás, majd eldöntik valamikor a történészek. Ha csak a tényeket nézzük, akkor  következőt látjuk: az egykori pártkáder elvtársak nem lettek elszámoltatva, a hatalom nem vonatott meg tőlük a demokráciában. Sőt, még a politizálás lehetőségét is meghagyta nekik a rendszerváltás. Így akiket '89-ben hatalmas reményekkel eltettek az útból, akik egy ország szemében voltak az elnyomás emberei, azokat 1994-ben újra visszaszavazták, majd 2002-ben ismét, és 2006-ban újra. Ez is érthetetlen, komoly előjele volt, hogy a magyarországi választásokon az emberek többsége nem valakire szavaz, hanem valaki ellen. 

De ami sokkal fontosabb: a Magyarországon igen gyorsan lezavart privatizáció az államot a tulajdonának a 80%-ától megfosztotta. Fontos még, hogy a privatizáció 80%-a a baloldali pártok kormányzása alatt ment végbe. A kádári idők 12 milliárd dolláros adóssága a könyv megjelenése idején 60 milliárd dollárra nőtt. Miközben az állami vagyon 80%-át értékesítették. Igaz, az értékesítések szerződéseinek rengetegje titkos. De vannak adatok, amelyek nyilvánosságra kerültek: vállalatok 0 azaz nulla forintért, vállalatok tizedáron (erre a Csepel Művek volt példa: a 120-140 milliót érő vállalatot 12,5 millió dollárért adták el. És így tovább. Magyarországnak ma gyakorlatilag nincsen ipara és nincsen mezőgazdasága. Cukrot meg hozunk Szlovákiából. A híres magyar termékek rendre idegen országokban tulajdonlódnak. Nesze neked Túró Rudi, nesze neked Boci Csoki. (Erről írta Bogár László valahol, hogy amennyiben a privatizációt az alapvető tisztesség mentén folytatták volna le, Magyarország úgy öt éven belül elérte volna Ausztria életszínvonalát. „Álom, álom, miért tűntél el?”

A neoliberalizmus nem produktív, nem kreatív, nem alkotó, nem innovatív tőkefelhalmozás. Nem előállít, nem alkot, csak átalakít és elvesz, átalakít. Ezáltal rombol. A könyv megjelenésének ideje nem sokkal a bődületes öszödi beszéd utánra, illetve az azt követő 2006-os félforradalom és a rendőri brutalitások megtörténtére tehető. Mészáros G-t (és persze nagyon sokunkat) elképesztették az események. Egészen messzire menő következtetéseket vont le abból, hogy a rendszerváltás után tizenhét évvel egy volt KISZ-vezető parancsára rendőrök verik az ártatlan embereket Budapest utcáin, azért, mert tüntetni mernek az ellen, hogy saját bevallása szerint hazug ember hazug pártja vezesse az országot, ami tényt a lakájmédia iparkodik tisztára mosni. Mészáros G. szerint e kvázi-forradalomnak megtisztító, előremutató jelentősége volt.

(Sajnos viszont semmi következménye nem volt a valóságban, még akkor sem, amikor a Fidesz átvette a hatalmat. Ja, de, visszavették a rendőrfőkapitány, Gergényi Péter kitüntetését, amit Demszky Gábortól kapott. Slussz. És nem induljon el az ember agya. Mert ilyenkor azért eszébe jut az is, hogy hiába ígért a Fidesz elszámoltatást, semmi, de semmi nem történt. Ennek csak egy oka lehet: nem szorongatjuk a mogyoróidat, mert te is alsó madárban fogod a miénket.) 

Mészáros G. úgy vélte, életre kelt a társadalom immunrendszere. Az azóta eltelt tizenhárom év azt bizonyítja: dehogyis történt ilyen. Az utolsó oldalakon Mészáros G. kiutat keres, de optimizmusában is pesszimista. A Fideszben látta az egyetlen lehetséges alternatívát, de a Fideszt nem látta képesnek, hogy meg is valósítsa, amit meg kellett volna. Illetve képesnek látta, de voltak előjelek, amik kétségessé tették, hogy meg is fog történni végre a tényleges rendszerváltás. 

(A 2019 helyhatósági választásokon nagyon sok helyen veszített a Fidesz. Az emberek megbüntették az elmúlt kilenc év kormányzásának valóban rettentő sok területen felháborító, urambátyám, Pénztáros Lőrinces, diktatórikus kormányzása miatt. S láss csudát, a büntetésnek szerves része egy olyan párt, amelynek Gyurcsány Ferenc is tagja, miközben tőle Dobrev Klárán és Gyurcsány Ferencen kívül már mindenki elhatárolódott. De még mindig itt van, bakker!) Vagyis úgy fest, igazából nincsen alternatíva: egymást váltogatja a jobb és a baloldal, s egyre kétségesebb, hogy ez jelent még valamit egyáltalán. 

A könyv témájához a Fidesz az elmúlt években kettős módon „szólt hozzá”. A végtelen privatizációt itt-ott megfordította, visszaállamosított ezt-azt, hogy aztán az üzemeltetést megkaphassa, aki megérdemli. A banki szféra nagy megfékezéséből is megvalósult valami, de valójában nincsenek megfékezve a bankok. Nagyjából egyensúlyba került a médiában a jobb és baloldal (amit sokan természetesen úgy éltek meg, hogy a Fidesz mindent lenyúlt), de valójában ebben sincsen sok köszönet. Orbán Viktor liberalizmus-ellenessége üdvözölhető lenne, de a gyakorlatban, a nevelésben, az oktatásban nagyon is ezek az elvek váltak kizárólagossá. S ami a legfontosabb: a pénz. Ami nem ismer sem Istent, sem embert, nem válogat az eszmék és izmusok között, ugyanúgy elkábít, megvezet mindenkit, nemre, fajra, pártállásra való tekintet nélkül.
És így tovább... A konklúzió: nem állunk jobban. Akkor sem, ha azt nézzük, hogy az államadósság a háromszorosára emelkedett a kormányváltás óta, miközben „Magyarország jobban teljesít”.)

VÉGSZÓ

Az voltaképpen nincs. A pénz beszél, a kutya ugat. Ugye. A hatalom korrumpál, a teljes hatalom teljesen korrumpál. Még ugyébb. S az a szomorú, hogy teljesen igaza van Gyurcsány Ferencnek, a hatalom annál van, akinél a pénz. Illetve, akinek hatalma van, annak pénze is lesz. Öngerjesztő a folyamat. Azt, hogy a baloldal mit tud kormányra kerülve, már láttuk többször is (a baloldal teljesen antiszociális; a pénz nem ismeri a humánumot, ezért megszorításokban, a szociális rendszer teljes leépítésében gondolkodik. Amiből már alig van valami. Gondolj bele! Tanulni, úgy fest, nem tanultunk belőle. A piac és a szociálisan gondolkodás kiüti egymást, na, és melyik az erősebb?)

De a mostani kormányzás intézkedései is döbbenetesen ugyanilyen irányba mutatnak, csak egy kicsit okosabban csinálják. De a végeredmény...

Ezért nincsen végszó.