A Maximum Bonelli,
ahogy erről egy másik helyen már írtam, egy olasz képregény kiadó. Amott ezt írtam:
A főhős
Az van, hogy amiként érvényes volt mindkét bekezdés, úgy itt is az. Nincs tévedés: mindkettő. Lássuk csak, miről van szó!
Arról, hogy van itt még egy Benelli-képregény, és a főhőse ennek sem szuperhős, abból a Superman, Batman ésilyesmi fajtából, hanem mégis az, James Bond- vagy Ethan Hunt-ágán, összekutyulva egy kis Indiana Jones-szal, meg Sherlock Holmes-szal, és már majdnem teljesen képben is vagyunk.
Mercurio Loi a főhős neve. Hogy pontosan kicsoda, micsoda ő, azt még az első kötet után sem sikerült belőnöm. Kicsit kalandor, kicsit piperkőc, kicsit tudós, kicsit nyomozó, de ebből a piperkőc az, ami teljesen egyértelmű. Egy negyvenes-ötvenes pasi, végre egy nem jóképű, kicsit szopott nudli feje van, nem muszkli-király és nem legyőzhetetlen. Vagyis esendő. Nagy erény. De van agya, van tudása és van logikája.
A rajzok
Rómában él, a XIX. században. Lenyűgöző helyszín és kor választás. Amikor először belelapoztam a füzetbe, nem tűnt fel, csak olvasás közben, hogy mennyire jók, részletgazdagok a a rajzok. Mostanság több olyan képregénnyel találkoztam, Blacksad, Saga, Morgan Lost, amelynek a rajzai nem csupán ötletesek, kifejezők voltak, hanem kimondottan szépek is. Nézd csak az alábbi rajzokat!
Vagyis nincsen semmi baj a rajzokkal, igaz, kétszer kell rájuk nézni, hogy kiadják a finomságokat, de aztán nem adják nehezen magukat, és van mit nézni.
A történet
Egyik oldalról érdekes, izgalmas, ötletes. Három ember zuhan le pár éjszakán belül az Angyalvár tetejéről, s mindhárom kísértetet látott előtte. (Mondjuk most elgondolkodtam, hogy ha mindhárom meghalt, honnan tudják, hogy mit láttak előtte? Hm...) Ráadásul ugyanazt a kísértetet. Mercurio Loi és a jobbkeze, a fiatal Ottone nyomozni kezdenek. Lesznek itt titkos társaságok, titkolózások, lesz harc, lesz meglepő, bár némileg sánta megoldás is, de mert azért tudjuk, hogy mesét olvasunk, elfogadjuk a végső kimenetelt és örülünk. Ugye, Vincent? Ráadásul van főgonosz, akinek a célja bár annyira világos, de azért butának ő sem buta. Csak Loi okosabb. S közben lehet szorítani neki és Ottoné-nek.
Ennél többet egy ilyen történetről elmondani galádság lenne.
Vagyis van történet. Nem is rossz, de nem is lenyűgöző. De összeadva a képregény küllemével, a külcsín és a belbecs azért összehoz a képregénynek egy erős 3,5-es értékelést. Tetszett, örülök, hogy a kezembe került, de mégsem lennék sokkal kevesebb, ha nem így lett volna, és nem fordulok orvosomhoz, gyógyszerészemhez, pszichológusomhoz, ha a folytatással nem találkozunk. De ha mégis, semmiképpen nem hagyom majd ki.
A kiadvány mint olyan
minőségi. A5-ös formátum, vagyis kényelemesen kézben tartható, nézegethető. A betűtípus és méret jól megválasztható, olvasható. A kötés-margó viszont elég szűkre sikerült, a képek kicsit eltűnnek, s bár kivehetők, kár, hogy nem élvezhetők teljesen.
GooBo, 2019, 112 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158072595 · Fordította: Koszoru Péter
