Vannak sorozatok, amelyeknek egyes részei nagyjából és mindent összevetve, konzekvensen ugyanazt a színvonalat hozzák. Sorolhatnám napestig őket, de itt van mindjárt a jelen bejegyzés tárgyának sorozat-alanya, a Lucky Luke képregények.
S mivel ugyanazt a színvonalat hozzák, túl sok újat nem lehet mondani róluk. Ám, hidd el, óriási csalás, hogy mindig újdonságra, mindig valami másra van szükségünk: a megbízható megszokottság, bár kétségtelenül válhat unalmassá, ám biztonságot, otthonosságot is jelenthet.
Itt az új Lucky Luke füzet!
A történet eredetije 1985-ben jelent meg, a sorozat 54. részeként. (A Wikipedia 82 albumot tart számon.) A sorozat kitalálójának, írójának Morrisnak a társa e történet megalkotásában Guy Vidal újságíró volt, aki csak ebben a történetben lépett be a Lucky Luke-történelembe, majd ki is lépett onnan.
Az alapkonfliktus bár kicsit képtelen, mégis mulatságos. Természetesen Amerikában vagyunk, a Vadnyugat meghódítása idején. A bátor vagy éppen vakmerő férfiak útnak indulnak az ismeretlen vidékek felé, a keleti parton meg ott maradnak a nők. A férfiak meg amott, nők nélkül. Mindenkinek hiányzik mindenki, naná. Nem véletlenül Purgatórium a nő nélküli, nyugati városnak a neve...Nő nélkül megszűnik a férfiakban a tartás, még a kocsmai verekedés sem esik jól, mert nincs ki előtt páváskodniuk az erejükkel.
Keleten pedig lett légyen a férfi akármilyen nyeszlett, idősödő, fogsorhibás, versengenek érte a hölgyek.
A megoldás egyszerű, hogy a kölcsönös hiányok kompenzálódjanak, össze kell hozni a szétválasztódott nemeket: a nők útra kelnek nyugat felé, hogy egymásra találjon, ami összetartozik. S ki más lenne a karaván vezetője mint a kezdetben (joggal vonakodó) Lucky Luke.
A karaván elindul keresztbe az országon át, a boldog végkifejlet reményében. Nem részletezem a kalandokat, van belőlük bőven, ellenségnek számítanak az indiánok, a rablók, a természet, a földrajz, minden. Ám a poénok döntő többsége a nemek testi, lelki, gondolkodásmódbeli különbözőségére épít. Gátlás nélkül. '85-ben még nem volt divat a gender, eszébe sem jutott senkinek a nemeket összemosni, ugyanolyanná tenni, hiszen akkor még nyilvánvaló volt, hogy a két nem az két nem, nem a természet tévedése, nem a filozófusok, teológusok, politikusok avagy a férfinem hímsoviniszta, fallokrata találmánya, hanem így van, és kész. Ahogy az is nyilvánvaló volt, és erről szól ez a képregény is, hogy bár más-más a gondolkodásmód, az elvégzendő, elvégezhető feladat, mások és mások a képességek, de ez nem elválaszt, hanem kiegészít. Ahogy nem az össztársadalmi elfogadottságért harcolt a történetben a nem enyhén feminim fodrász sem, és senkiben nem a felháborodás volt az első reakció Lucky Luke megrökönyödése miatt sem. Helyükön voltak a dolgok.
Szóval a történet gátlástalanul a nemek különbözőségére épít, nem degradálva, nem alá-fölé rendszerben szemlélve, hanem a megfelelő helyiértéken kezelve, hogy Istennek hála, mások, másmilyenek vagyunk. Ha néha fárasztó tud lenni mindegyik nem számára a másik mássága, akkor is áldás. (Be kell vallonom hogy Szerelmetesfeleségtársam gondolkodásmódja kezdettől fogva azért volt rendkívül megkapó a számomra, mert meglehetősen férfiasan gondolkodik: így lényegesen könnyebb kommunikálnom vele, ami nekem logikus, az döntő többségében neki is. Bár figyelem tizenhárom éve, és néhány esztendeje kicsit elengedte magát, úgy fest, férfi vagyok mellette, és van az életünknek pár olyan területe, volt már néhány olyan kommunikációs reakciója, ahol kimondottan női módon reagált. Kicsit meg is riadtam, de az arányok még megfelelők. :-D)
Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar - a férfi nőt - a nő férfit.
Olvasás közben több hely volt, ahol nem röhögtem fel hangosan, de csak azét nem, mert tegnap reggel olvastam el, ébredés után az ágyban, és SzFT ott szuszogott mellettem békésen, szépségesen, nem akartam röhögéssel megszakítani az alvását. De ha más körülmények között olvastam volna, egészen biztosan harsányabb a reakcióm. Telis-teli van ugyanis mind verbális, mind képi poénokkal. Vajon megfelelő távolságból milyen reakciót vált ki egy nőből egy grizzly vagy egy kígyó? Segítek: bunda, táska. Avagy amikor az indiánok jelzik, hogy közeledik egy karaván, ami tele van nőkkel, akkor a füstjel egy széles csípejű, látható mellnagyságú női aktot formáz. Az pedig mindenek netovábbja, hogy a magányos cowboy nagy kanállal kóstol a házaséletbe. De nem ízlik neki, nem hiába magányos cowboy. Viszont rettentő tréfás, ahogy az ara Luke átnevelésébe fog, és ugyanilyen mulatságosak Luke reakciói is. Persze nem jön össze a frigy, és ezzel mindenki jól jár.
S figyeld, például erre még nem is gondoltam! :-D
Egyszóval nagyon jó szórakozás ez a magyarul 39-dikként megjelent Lucky Luke-füzet, a minőségére és a vacak memóriára való tekintettel olyan kis visszatérős szórakozás. (Csak úgy mondom, a kiadóban megrendelhető, és ez nem fizetett reklám, ilyen kis élhetetlen vagyok: lucky.luke.hu@gmail.com )
Érdekes, bár magyarázható módon nekem jobbára nem jöttek be a Lucky Luke filmadaptációk: akár rajzfilmet, akár élőszereplős feldolgozást láttam, valahogy bugyutává vált, ami képregényben működik. Ennek ellenére mondom, 1992-ben Terence Hill főszereplésével filmet forgattak a történetből.
Pestikönyv, Budapest, 2020, 48 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155699399 · Fordította: Szenes Renáta · Illusztrálta: Morris
10/10
2020 augusztus közepe, vasárnap délelőtt
