A Facebook nem szűnik meg tiltani a bejegyzéseim eredeti címének a megosztását.   Ettől függetlenül csak egy kattintásra vagy tőle, hogy lásd és olvasd!   

A jó Isten tudja, hogyan van ez, én biztosan nem: azok a könyvek, szerzők, amik és akik a kedvencemmé váltak, egészen biztosan nem pusztán irodalmi erényeik miatt lettek kedvenccé. Ez egészen biztos. Már csak azért is, mert fogalmam sincsen, mik azok az irodalmi erények. Lila gőzöm nincsen az írás…

Ahogy megtudtam a Moly-ról, ez E. S. Gardner nyolcvanadik Perry Mason története, s ahogy megtudtam a moly-hu-n, kitől mástól, pwz-től, ez volt az egyik utolsó története. Nyolcvan könyv, a mindenit neki, nem is tudtam…! Gardner volt azon kevés krimiírók egyike, akitől, mint tudjuk egy előző…

Olyan tizenkettő körül voltam, amikor Apu és Nagyi kiadott gebinbe két hétre Nagyi szomszédjáéknak, Földiéknek, hogy vigyenek ki magukkal, az azt hiszem, ráckevei telkükre. Úgy maradt meg bennem, hogy délelőttönként olvastam rengeteget, délután meg Tibivel, Földiék nálam pár évvel nagyobb fiával…

Persze, azok a sorozatok, amelyek már nem férnek el egy polcon, óhatatlanul egy sablon szerint születnek. Egymás olvasva, nézve a rettentő termékeny Agatha Christie is egy-egy sablon szerint építette fel a történeteit, a sablon ilyen-olyansága jobbára a főszereplő nyomozóval változott…

Tipp gyilkosoknak: szárazjéggel eltolható az áldozat halálának ideje. Bizony! Egy újabb Perry Mason-történet, a szokásos, mégis megúnhatatlan, jól bevált klisékkel, alakokkal, bírósági tárgyalással, s persze Mason zseniáis megoldásával, csavarral, hökkenettel.  Jó Gardner olvasni, mondom én! Ha nagy…

1. epizód: Valamikor a nyolcvanas évek elején, valahol a ráckevei Duna-holtág meleltt egy kis telken. Tizensemennyi voltam, a Gőz nagyiék szomszédjának, Földiéknek a telke volt ott. Volt egy fiuk, illetve kettő, de a nagy már öreg volt, legalább harminc, Tibi még csikó, de hozzám képest érett,…