Elképesztő, a Facebook még mindig magsról tesz a felhasználókkal való kommunikációra: úgy másfél éve tiltja az eredeti blogom linkjének a megosztását, és egyszer sem válaszolt a megkereséseimre.  Ezért ezért az áthidaló megoldás.  De csak egyet kell már kattintanod, és tiéd az értékelés…

  Miközben azt vallom, hogy a nem mindennapi személyiségű emberek valójában roppant fárasztóak a mindennapokban, mégis azon kapom magamat, hogy mindig voltak körülöttem olyan emberek, akik nem voltak mindennapiak, és roppant közel álltak hozzám.  Nem azokról beszélek, akik deklarálják, hogy ők…

A demokrácia szó bűvös, varázslatos erővel bír, ráolvasás, csodatévés a használata, több mint Aladdin számára a „Szezám tárulj!”. Mindenki érteni véli a jelentését, és mindenki úgy gondolja, a politikában meghaladhatatlan, felülmúlhatatlan a gyakorlati tartalma. Ha bárki kimondja, hogy demokrácia,…

Mire jó, többek között a moly.hu: amikor A négylábú tyúk című novella-válogatást elolvastam, akkor nézegettem utána, hogy a könyvecske szerzői közül kitől jelent meg magyarul még valami, s akkor bukkantam rá, az orosz könyv adatlapja alatti „hasonló könyvek” között Vincent Šikula nevére és először…

Amikor a neten először találkoztam e könyv megjelenésének a tényével, egyből kíváncsi lettem rá. Nagyon. Nem rögtön a megjelenésekor találkoztam az infóval, hogy létezik, hanem talán két évvel később. Amikor rávetődtem, hogy akkor ez kell, nagyon meglepődtem: sehol, de sehol nem találtam meg, hogy…

Vannak írók, akik több könyvvel lettek/lesznek halhatatlanok. Mondjuk Dosztojevszkij. Vannak, akik írtak egy csomó jó könyvet, de nincs közöttük magasan kiemelkedő, de az összes piszok jó. Mondjuk Vonnegut. Meg vannak olyan írók, akik írtak egy csomó könyvet, de voltaképpen van egy olyanjuk, amivel…

Vaszary Gábor a harmincas-negyvenes évek sikeres írója volt. Monpti című regénye huszonnyolc nyelven jelent meg, három filmfeldolgozás készült belőle, és Németországban állítólag kétmillió példányt adtak el belőle. Nem vagyok Vaszary-fan, nem vagyok szakértője sem az írásainak, s nem is olvastam…

Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon dühös vagyok ennek a könyvnek a tervezőjére és a kiadójára! Csináltak egy csuda izgalmas, érdekes de formailag tökéletesen OLVASHATATLAN könyvet. Nem a szerző tehet róla, hogy olvashatatlan. A tartalma nem tudom milyen, pedig veszettül kiváncsi voltam rá. Lettem volna rá.…

Amikor még az ősidőkben létezett a Sajtóklub című műsor, Bayer Zsolt miatt néztem bele. Bayer szépirodalmi művei motiváltak erre. Mellette Bencsik András, Tóth Gy. László, Molnár Tamás és Lovas István voltak a beszélgetések résztvevői. Mindegyiküknek meg volt a maga vonzereje, de Lovas kiemelkedett…

Drábik János minden munkájában voltaképpen ugyanazt a könyvet írja, ugyanolyan módszerrel és ugyanazzal a mondanivalóval, meglepetés nem ér az olvastán. Ha mégis, akkor az csak a tájékozatlanságnak, az információk hiányának, illetve összeillesztésük elmaradásának köszönhető.  A könyv címében…