Mer' a Facebook olyan, amilyen,sajnos két lépcsőben férhetsz csak hozzá a könyvről szóló bejegyzésemhez.  Kattints ide és örvendj!

A Facebook szakadatlan tiltja a blogom linkjének a megosztását. Veszélyes vagyok!Már úgy másfél éve. Bár piszkosul unom, nem tudok mit tenni. Hiába írtam nekik ezerszer, tojnak az én kis kopasz, felhasználó-fejemre. Ezért e kerülőutas megoldás.    Ha ide kattintasz, oda jutsz.

Van abban valami lélekmelengető, amikor írók keresnek meg, hogy írjak a könyvükről. Pláne, amikor másodszor is megkeresnek. :-D Ez persze jobbára akkor történik meg, ha az első könyvvel és az arról írt értékeléssel mindketten elégedettek vagyunk. De éppen a napokban esett meg, hogy lehúztam egy…

   Ennek a könyvnek a borítója mindent megtesz azért, hogy a közelébe se menjek, egy szemernyi vágyat se érezzek az elolvasására. (Erről részletesen később, de rögtön a bevezető alatt olvashatsz majd.) Szinte csak rákényszerültem, hogy mégis megtegyem. Komolyan mondom!  Böngészgettem a Napkút…

Nem először, hanem sokadszorra ismétlem magamat, de hátha valaki még nem tudja, így neki nem unalmas két dolog.  Az egyik az, hogy néhány szerző megkeresett már: nem írnék-e a könyvéről. Eddig egytől-egyig elsőkönyvesek voltak. Kezdetben volt bennem vonakodás. Egyfelől, mert szeretek magamnak…

Erről a könyvről írtam már egy sommás bejegyzést. Most újraolvastam (nem árulom el, hogy azért, mert nem emlékeztem rá, hogy már volt a kezemben, mert az milyen már!), rájöttem, hogy rosszul olvastam, felül kell bírálnom az egykori, öt évvel ezelőtti véleményemet. Ami a következő volt:  „Egy…