Elképesztő, a Facebook még mindig magsról tesz a felhasználókkal való kommunikációra: úgy másfél éve tiltja az eredeti blogom linkjének a megosztását, és egyszer sem válaszolt a megkereséseimre.  Ezért ezért az áthidaló megoldás.  De csak egyet kell már kattintanod, és tiéd az értékelés…

  A helyzet az, tán szégyenkeznem kellene, mégis bevallom, emelt fővel: ha nem Delfin könyv lett volna el sem olvasom. Nem azért, mintha lett volna bármi Dóka Péterrel kapcsolatos előéletem, előítéletem. Nem volt. Mintegy tíz perce tudom, hogy több ifjúsági regényt is írt, hogy a Móra Kiadó…

Végre védettségi oltási igazolvány nélkül látogatható a könyvtár! Alig vártam. Aztán majdnem üres kézzel jöttem ki. Valahogy semmihez nem volt kedvem, sem szépirodalomhoz, sem ismeretterjesztőhöz, de még képregényhez sem nagyon. Olyan csihipuhis volt mindegyik, s nem fűlt hozzá egy porcikám…

Ezt a bejegyzésemet és természetesen az alanyát, a képregényt is csak felnőtteknek ajánlom! MÁR NEM GONDOLOM AZT, HOGY CSUDA BÉKÉS EMBER VAGYOK. Pedig többen mondták már  ezt nekem. Sőt, igen hosszú évtizedekig magam is azt hittem. Sokszor még az önvédelemhez szükséges minimális agressziót is nehéz…

Rájöttem, van előnye is, hogy nincsen nyitva a könyvtár: fogynak itthonról a könyvek. Fogynak, mert mivel a könyvtáriakat vissza kell vinni, azok mindig prioritást élveznek. Ezért a polcon levők mindig hátrébb szorulnak. Viszont mert túl sok a könyv, elhatároztam, hogy ami nem kell feltétlenül,…

Mert kötelességtudó vagyok, még ez a legényke regénykét is a Napkút Kiadótól/nak/által bevállalt olvasás/írás feladat/élvezet részeként vettem kézbe. Optimalizálom a mondanivalómat: Novics János művei is része volt azon hasra ütéssel választott könyvek pakkjának, amit a hét elején a kiadótól kaptam,…

Hát, idefigyelj, ha jót akarsz, ne olvasd, nézegesd ezt a könyvet! Ha még jobbat, akkor olvasd és nézegesd! Úgy beteg, ahogyan van, olyan leleményesen trágár, hogy az elképesztő, és úgy röpködnek a testrészek, robbannak az agyvelők, vágódnak a tökök, nyújtófa a torokba, faltörő kalapács…

PRIVÁT TÖRTÉNELMEM A SZILVÁSI-REGÉNY ÁRNYÉKÁBAN Bettinek hívták. Legalábbis én mos így fogom hívni, hogy ne adjam ki teljesen. Én tizenhat voltam, ő tizenöt. Ott hátul, a Harrer Pál utcai házsor végén, a Selyemgombolyító melletti pingpong-asztaloknál ismerkedtünk meg, '82 nyarának a végén. Valamiért…