A Facebook nem szűnik meg tiltani a bejegyzéseim    eredeti címének a megosztását.    Ettől függetlenül csak egy kattintásra vagy tőle, hogy lásd és olvasd! 

A bejegyzés eredeti címének a megosztását a Facebook gondolatrendőrsége tiltja. Ezért ezen a linken éred el a tiltott tartalmat.

  Az úgy van valahogyan, hogy ha egy írónak van egy nagyon bejövős könyve, akkor számomra ő onnantól jó író. Ha több is van neki, akkor pláne. De elég egy nagyon jó is, hogy a státusza a tudatomban megmaradjon. Petőcz Andrásról az égegyvilágon semmit sem tudtam, mielőtt random, a leírása alapján…

Azt írta nekem a moly.hu-n a szerző, Kemendy Júlia Csenge (KJCs) még jóval a könyve megjelenése előtt, hogy szeretné, ha írnék róla, mármint a könyvéről, miután megjelent. Kicsit húzodott a dolog, de ez nem csupán rajtam múlt. Én a mai napon kaptam kézbe a könyvet, és jelentem, már el is…

Nicolas nagyon rövid történelme Úgy gondolom, és nem nagyon szoktam tévedni (egyszer azt hittem, hogy tévedtem, de tévedtem)*, hogy kevesen vannak, akik ne ismernék vagy ne ismernének valamit a kis Nicolas viselt dolgaiból. Aztán el kell gondolkodnom, hogy frászt, egyre kevesebben olvasnak, a…

A sorozat A Ventus Libro Kiadó tizenkét kötetet jelentett meg a Klaszikusok Képregényben sorozatban. Az alapötlet nagyon jó, és kár, hogy több kötet nem jelent meg. Klasszikus még bőven lett volna. Vagy nem is olyan nagy kár, hogy több kötet nem jelent meg...? A sorozat ötlete kiváló. Azért is…

Egy könyvismertetésben már részletesen írtam a DELFIN KÖNYVEKHEZ fűződő, többször több évtizedes kapcsolatomról. Mivel feleslegesnek tartom újra leírni (így is volt már előzménye önmagamnál), ezért inkább csak idézem a Delfin-szerelem kezdetét. Így festett, amit írtam:  DELFIN-INTERMEZZO Apuék…

PRIVÁT TÖRTÉNELMEM A SZILVÁSI-REGÉNY ÁRNYÉKÁBAN Bettinek hívták. Legalábbis én mos így fogom hívni, hogy ne adjam ki teljesen. Én tizenhat voltam, ő tizenöt. Ott hátul, a Harrer Pál utcai házsor végén, a Selyemgombolyító melletti pingpong-asztaloknál ismerkedtünk meg, '82 nyarának a végén. Valamiért…

APU KEZÉBEN MEGVILLAN A KONYHAKÉS Apu nem állt biztosan a lábán, de még állt, s ha bizonytalanul is, de menni is tudott. Zsuzsa a szobában állt, onnan üvöltött valami szokásos hülyeséget neki. Apu szájában már nagyon gömbölyűek voltak a szavak, és így ha darabosan is, de gömbölyűen ömlött belőle a…

Nem volt kedvem nagyot kirándulni, és a dolog előre megjósolhatón úgy festett, hogy Matykó, a kirándulás szervezője valamit nagyon benézett, meggyőzhetetlen volt, és úgy festett, sokkal hosszabb lesz ez a kirándulás, mint tervezte, bőven túrává növi magát. Meg különben is, és ez volt a döntő…