A Facebook nem kapkodja el: egy éve tiltja az eredeti blogom linkjének a megosztását, és egyszer sem válaszolt a megkereséseimre.
Ezért ezért az áthidaló megoldás.
De csak egyet kell már kattintanod, és tiéd az értékelés olvasásának az élménye.
Moha szubjektív olvasónaplója a XXI. század elejéről
Én csak olvasgatok...
Claudio Chiaverotti – Christiano Spadavecchia: Morgan Lost 6. – A Rabbit-házaspár
Gyilkos nyulak, avagy amikor a rajongó azonos lesz a rajongás tárgyával
A Facebook szakadatlanul fenntartja
az eredeti blogom linkjének a tiltását.
Ezért ez a közbevetett oldal.
Innen már csak egy kattintás erre a szövegre az értékelés
Vittorio Giardino: Magyar rapszódia
Hát nem, nem Liszt Ferenc, és nincsen magyar főszereplő sem, de kémek tömkelege igen!
A Facebook szakadatlanul fenntartja
az eredeti blogom linkjének a tiltását.
Ezért ez a közbevetett oldal.
Innen már csak egy kattintás erre a szövegre az értékelés!
Tex 2. – Patagónia
Mit nem mondtak még el indiántörténetben? Mit szólnál a dél-amerikai indiánok tragédiájához?
Az értékelés elolvasásához kattints, kérlek, az alábbi linkre!
Alapesetben nem vagyok ilyen komplikált, de a Facebook valamiért tiltja az eredeti blogom linkjét, ezért ez a szükségmegoldás.
Tex 2. – Patagónia képregény értékelése
Dylan Dog 9. – Morgana – A halálon túl
Egy zombi-álomtörténet és egy Halál-alkus sorozatgyilkosos líra
A Dylan Dog előző száma, a nyolcadik, azzal a Boszorkányüldözéses, konzervativizmus gyűlölttel, a tömbösített lefasiztázással eléggé kiakasztott, kedvemet szegte a sorozattal kapcsolatban.
De ha már kihoztam a könyvtárból ezt a kilencedik füzetet, úgy voltam vele, legyen, hátha ez igazi rémálmas…
Dylan Dog 8.: Éjfél után – Boszorkányüldözés
Egy roppant szórakoztató és egy nagyon buta ideológiai történet
Ja, aha, megint a rémálom-nyomozó. Az előző füzet mássága után kíváncsi voltam, milyen az, amikor valóban rémálom-nyomoz.
A helyzet az, hogy ezzel a kötettel ismét sikerült némileg mellényúlnom a könyvtárban. A két történet közül az első sorozatgyilkosos, semmi túl-, más- és egyéb világ, de a…
Mauro Boselli – Majo: Dampyr 2. – Transylvania Expressz
A történetet felejtsd el gyorsan! De a képeket nem fogod, garantálom!
Nos, ez a képregény azok közé tartozott, amelyekből most semmiképpen sem akartam hazahozni egy darabot sem a könyvtárból. Unom a csihi-puhit, a vér fröcsögését, az egykaptafa fantasyt, a szuperhősöket, a sorozatgyilkosokat, az ezoterikus lényeket. a vámpírokat, alakváltókat, egyebeket.
Mondom,…
Samuel Marolla – Mauro Boselli – Diego Cajelli – Alessio Fortunato: Dampyr 1. – A velencei baba
A vámpír- és a kísértetkastély-klisé remek kitágítása, még remekebb rajzokkal
Utolértem magamat a magyarul megjelent Dampyr-képregények beszerzésével: ez a szám volt az utolsó, ami eddig hiányzott.
Szerelmetesfeleségtársamtól kaptam karácsonyra tíz darabot, előtte a már birtokon belül volt az először megjelent hat, s mondom, már csak ez hiányzott.
A Fumax útnak indította…
Mauro Boselli – Maurizio Dotti: Dampyr 3. – A csontvázak partja
Emeljük a téteket: legyen hát két alvilági úr, akikkel a dampyréknak küzdeniük kell!
Marhaság a köbön! Blődli! De komolyan! Ezerszer mondtam: nem szeretem a horrort. Azt is elmondtam, miért: alantas ösztönökre épít, a félelemre, a borzalom kívánására (mármint ha mást ér), a rettegésre, a babonára és a legendákra. Sosem szerettem a trancsírt, a belezéseket, az idióta rémlényeket.…
Claudio Falco – Fabio Bartolini: Dampyr – Az eltűnt idő könyve (1. különszám)
Egy sok tekintetben meghökkentőn újító Dampyr-történet
Ugyan nem tudom, mi értelme van a Dampyr esetében egy különszámnak, különösen, hogy a sorozat minden kötete egy komplett történetet tartalmaz, de fogadjuk el, hogy szükség van erre a megjelölésre. Tehát a kezemben a Dampyr magyarul megjelent első különszáma.
Hacsak, jár tovább mégis az agyam, nem…