Na, most. egyfelől az egyik kedvencem a Yes együttes, ezért a szuperlatívuszukban egyetértek Vasváry-Tóth-al, ami a zenekart illeti.

Ami viszont Vasváry-Tóth könyvét illeti, egyetértek legalább magammal, hogy ÍGY KELL MONOGRÁFIÁT ÍRNI! Így, hogy nem pusztán kronologikus sorrendbe teszi az együttessel megesett dolgokat, felsorolja a lemezeiket, a nagy turnékat, kiválásokat, visszatéréseket, stb., hanem értelmezi és értékeli a zenét, az előadásokat. 
S mindezt úgy, hogy az embernek kedve lesz tőle meghallgatni, amiről olvas. Mert nagggggyon intelligens ez a könyv, nagyon széles látókörűen, szerteágazón kapcsolódó idézetekkel, zenei utalásokkal, a szövegek elemezgetési kísérleteivel, s nagyon őszintén mutatja be a Yes zenekar lemezeit, tevékenységét és tagjait.

Gratulálok, Vasváry-Tóth úr! Ezután a könyv után egyetlen monográfia sem tetszett igazán, azok közül, amiket olvastam. Külalakilag szebbekkel találkoztam, de tartalmasabbal egyáltalán nem. S itt nem csupán a hazánkban született monográfiákra gondolok.

P.S.: A könyv olyan régen jelent meg, a Yes körül pedig annyi minden történt, hacsak Chris Squire azóta bekövetkezett nagyon szomorú halálára és Jon Anderson kiválásra gondolok, hogy a könyv igazán megérdemelne egy második, bővített kiadást.

5/5