Veszélyes vagyok: a Facebook szakadatlan tiltja a blogom linkjének a megosztását. Nem tudok mit tenni, ők tesznek rám.Ezért e kerülőutas megoldás.   Ha ide kattintasz, eljutsz a szóban forgó értékeléshez.

Szégyen, nem szégyen, én annak éltem meg, de Maillol nevével még csak nem is találkoztam, mielőtt A gömbölyű szép című könyvet olvastam. Ha szobrászat, akkor az amúgy is felületes tudományom megáll Michelangelo-nál és Rodin-nél, de még az ő esetükben sincsen mélysége az ismereteimnek. Alapvetőn úgy…

Nem emlékszem pontosan, mikor és hogyan kezdődött a zenei ébredésem Az megvan, hogy valahol hét év alatt a Szerdahelyi utcában szól a Mami blue és az Add már, Uram az esőt, és mindkettő tetszik, s hogy a családi összejöveteleken szól a cigányzene, és nagyon nem tetszik a Hopp, te Zsiga, de aztán…

Privát KISS-történelmem A Könyvudvarban találtam tegnap, január harmadikán. El kellett  mennem, mert várt egy Rukkolás könyv, s mert Szamóca becenevű lányomnak mutattam egy könyvet arról, hogy a pasik döntő többsége azokat a nőket szereti, akik gömbölyűek, erre ő „Kölcsönadod, apci?”-felkiáltással…

Korrekt. Rövid. Tömör. Kicsit lendülettelen, stílustalan. De a célját, feladatát betölti: bemutatja Gary Moore-t a világ egyik legjobb, sajnos azóta elhunyt gitárosát. Mementónak, felszínes bemutatásnak jó. A legfőbb hiányossága, hogy nem csinál kedvet, nem kelti fel igazán a kíváncsiságot a gitáros…

Voltaképpen nem régen tudok Gin Nándorról. Nem, ez így nem igaz. Régen tudok róla, legalább a Sortűz egy fekete bivalyért filmváltozata miatt. De igazából pár hónappal ezelőttig nem olvastam tőle semmit. Aztán elsodort, meggyőzött, feltettem mindkét kezemet. Emiatt vettem kézbe a róla szóló…

A világ egyik legjobb gitárosának és életművének korrekt, érdekes, elfogulatlanul elfogult történetét olvashatjuk. Blackmore a legendás Deep Purple, a szintén legendássá vált Rainbow és az érdekes, reneszánszosan rockzenét játszó, Blackmore's Night együttesekben zenélt. Mondhatjuk, jobbnál jobb…

Egyáltalán nem vagyok Metallica-fan. Szeretem a kemény zenéket is, de leginkább progresszív rock-ot, progmetált hallgatok. Ha már kategorizálni szükséges. Vagyis ilyen Metallica-félék nem esnek ki teljesen a szórásból, de túl sűrűn nem is hallgatom őket, csak úgy néha rám jön, hogy kell egy kis…

A könyv azt adja, amit ígér: kismonogáfia Woody Allenről a pályája kezdetétől 2006-ig. Feltűnő, hogy a korai filmeknek sokkal nagyobb tér jut ebben a könyvben, mint a későbbieknek. Minden bizonnyal azért, mert ezek a filmek magasabb woddyallen-színvonalat hoznak, és a későbbiek nem olyan átütők:…

Elolvastam. Újra és sokadszor: a monográfiai etalon továbbra is Vasváry Tóth Yes-könyve marad. Nem csupán a szerteágazó információ-áradat miatt, a háttérmorzsák miatt, hanem elsősorban azért, mert mer élvezetesen szubjektív lenni. S a szubjektivitásában is egyértelmű, hogy szereti munkájának…