Az a helyzet, hogy Luke -kal és Asterix-szel is pozitívan elfogult vagyok. Mindkettő hihetetlenül szórakoztató, rötyögtető, és még némi háttérinfókkal is szolgálnak.
De valahogy ez a történet, azzal együtt, hogy együltőhelyes olvasás volt, és morogtam, mint a kutya, ha hozzám szóltak, „Mindjárt elolvasom, hagyjál egy kicsit!”, de valahogy nem nevettem egy helyen sem önfeledten… :-(
De akkor is Lucky Luke, akkor is kedvenc. Mer' persze az elfogultságom…
3,5/5