Az úgy volt, hogy mindkét gyerekem ugyanabba az általánosba járt, s amikor nem, akkor is egy oskolába, mer' ott volt guminázijum is; tehát amikor lánygyerekem kijárta az áltisit, akkor maradt az iskolában középiskolásoskodni.

Egy oszitárslánynak az anyuja meg színjátszó szakkört szervezett, amibe valahogyan, mint negyvenes örökifjú belekavarodtam én is. Ebből lett is baj, mert amikor a Ferencvárosi Művházban előadás lett a Színjátékforgóban, akkor jött a jogos ágálás, hogy kerül a negyvenes csizma a diákszínjátszó-asztalra?).

Többek között A rovarok életéből című darab Csavargója voltam. Az, aki nem akarja megváltoztatni az embereket, csak nézdegél békésen. (Az a vicc, hogy a szerep életté lett: így maradtam, dolgokat akarok megváltoztatni, embereket már nem, csak reménykedem, hogy változnak. Csak akkor teszem szóvá, ha már rohadtul tapossák a fájós bütykömet.)

A két darab valami elementáris, abszurd komédia, allegória, mittudomén. Nagyon jókat röhögtünk a próbákon. A közönség annyira nem, val'szeg, mert szokni kell a hangnemet. Van benne valami Übü-s, de ezért kezességet nem vállalok. Igaz, a rendezőnk közvetlenül ez után próbáltatta velünk amazt. Én emezt jobban szerettem.

A Régikönyvek oldalán van egy elérhető példány, öccá forintért.  (2018. 08. 01.; 18:32). Csak úgy mondom. :-)

5/5

(2013)