Ókori panelsztori, a 'la Asterix, avagy hogyan nem sikerül asszimiláció kísérletével bevenni az utolsó kis gall falut a rómaiaknak? Mint alcím. Avagy toljuk be az összvilági, domináns kultúrát a kis, elszigetelt, nemzeti kultúrába, és a plebsz úgy zabálja majd, mint a cukrot. Különösen, ha felismeri, hogy velünk, a világfaluval jön a tőke is. Felednek nemzeti érzéseket, összetartozást, testvériséget, kultúra megőrzést, függetlenséget, mindent, ha jön a zsé, és marha boldogok lesznek, ha nyalhatják a fenekünket a számunkra meghökkentőn olcsón, számunkra meghökkentőn nagy pénzekért felvásárolt falujukért, országukért (a füzetben: hal, antikvitás).

Nézek szanaszéjjel: merre van magyar honban Asterix és Obeliszk? S lenne még mit visszaszerezniük, lerombolható-e itt is az Istenek Otthona nemzetrontó panelprogram?

Na, vissza a tényekhez: röhögjetek, feleim ezen a füzeten is, mert bőven van min, és inkább felejtsük el a meghökkentő párhuzamokat a valósággal!

*

MÁSODIK OLVASÁS 
Még mindig az a véleményem, hogy ez az egyik legjobb, leginkább aktualizálható Asterix-történet. És az egyik legmulatságosabb.

5/5

(2017)