A bejegyzéseim eredeti címének a megosztását a Facebook, szakadatlanul tiltja.   Ezen a linken azonban elérheted az értékelésemet.

  Továbbra is csak erről a duplikált blogról tudok utat mutatni az eredeti bejegyzésre. Az út erre vezet, ha kíváncsi vagy ennek a könyvnek az értékelésére:   csak egy kattintásra vagy tőle.

A Facebook nem kapkodja el: egy éve tiltja az eredeti blogom linkjének a megosztását, és egyszer sem válaszolt a megkereséseimre.  Ezért ezért az áthidaló megoldás.  De csak egyet kell már kattintanod, és tiéd az értékelés olvasásának az élménye.

  Szerintem már mondtam... Ha igen, ugorj nyugodtan! Asterix és a gallok történeteivel egy parádfürdői szanatóriumi sulis lógás alkalmával találkoztam első ízben. Parádfürdőre Güzü becenevű osztálytársamon keresztül jutottam el. – Gyere, jó buli lesz!– De Güzü (mer' Géza), ez tüdőszanatórium!…

Négy évvel az Asterix fia után Uderzo ismét egy olyan füzetet adott ki, amelyt egyedül készített el. Úgy fest, 1980–2009 között, alkotótársa, Goscigy 1977-ben bekövetkezett halála után inkább magányosan alkotott. Az egyedül elkövetett történetek közül magyarul eddig három jelent meg: A megosztott…

A füzet meglepetés. Egyfelől mert ezt már nem a klasszikus Asterix-alkotópáros jegyezte, másfelől pedig azért, mert nagyon jó! Egy cigány asszony azt jósolja Obelixnek, hogy egy fogathajtó versenyen díjat fog kapni. Obelix vérszemet kap, és azonnal vesz is magának egy versenyfogatot tízszer nyolc…

A Magyarországon először megjelent füzet története egyszerű: a kis gall faluba eljut a hír, hogy Ceasar a belga harcosokat tartja a legbátrabbnak a birodalmában. Hasarengazfix főnök ezen annyira felszívja magát, hogy elhatározza, útra kel, és megnézi magának a hős belgákat. Asterix és Obelix…

Van ugye az alaptétel, hogy a britek és a gallok annyira nem komálják egymást. Ennek a klasszikus Asterix-füzetnek a szerzői egyfelől fittyet hánynak erre az alaptételre, és teljesen szimpatikusnak, és na jó, kicsit dilisnek írják le a briteket. Akik óramű pontossággal isszák a forró vizet, minden…

Ez is egy olyan füzet, amivel eleddig még nem találkoztam. Az alapsztori muris: adva van egy részeges, kiszolgált légiós, akinek, mert minden légiós kap valami földterületet, Caesar kibaxásiból éppen, mi mást, Asterix faluját ajándékozza. A légionárius azonban az első kocsmában felajánlja a falut…

Jó, persze, akarok én objektív lenni, de egyfelől nem tudok, másfelől minek is? Néha már fáraszt a kötelező objektivitás, mintha érték lenne, és a szubjektivitás meg csak az érzelmek ostoba túláradása, elfogultság, meg hasonlók. Szubjektív vagyok és elfogult: ez csuda jó volt! Egy piti családi…