A sorozat írója, Körösztös György, akinek neve meglepő módon a borítókon nem szerepel heroikus, de e kötet alapján máris előre bocsátom, mondhatnók felületes vállalkozásba fogott. Nem a sorozat egészét tekintve felületes, mert azt, hogy mi mindent sorolhat az összeesküvés elméletek alá, hangyaszorgalommal szedegette össze, tiszteletre méltón hosszú és széles látókörű a listája. A felületesség a köteten belül érhető tetten. (A többi még nem volt a kezemben.) 

A felületességnek szerves része, hogy bár a téma roppant izgalmas, nagyon időszerű, és kincset érhet minden vele kapcsolatos konkrét információ, a kötetben a konkrét jelző hiányával van baj. Mármint, hogy az információk konkrétságával. A forráshiánnyal. A könyv és vélem, nem tévedek túl nagyot, ha általánosítok, a sorozat olyasféle irodalom, mint a Hihetetlen magazin: csuda érdekes témák, rengeteg, ámde jobbára teljesen ellenőrizhetetlen információk, ad hoc, ex cathedra kijelentések sora, forrásmegjelölés viszont zéró. Így van, mert itt így olvashatjuk. Holott igen könnyen lehetséges, hogy rengeteg mindenben igaza van. Azonban ebben a formában valahogy nem tűnik másnak, mint a zöldséges piacon egymásnak átadott, logikus, de a semmiből vett cinkos összekacsintásnak. 

Ám Körösztös György könyve érdekes kis infóhalmaz. Akkor is, ha csak egy sor logikus agyalás és feltételezések sora. Valószínűleg nem nehezen kitalálható, miről szól egy a kötetecske. Ha mégis lenne kétség, segítek. Mindazokról a megfigyelő- és adatgyűjtő eszközökről, amikkel a mindenkori és mindenhol levő hatalom adatokat gyűjt az állampolgárokról. 

A mondandója lényege, hogy az informatika kiteljesedésével technikai akadálya már egyáltalán nincsen annak, hogy a művelt nyugat polgárait teljes megfigyelés alatt tartsa a mindenkori hatalom. Sőt az az idő sincsen már messze, hogy ugyanezen a rendszeren keresztül akár teljesen el is lehetetlenítse. 

Csak átabotában az eszközökről: az egyre többet látó, arcfelismerő rendszerekkel is ellátott térfigyelő kamerák, a mindenféle adatot gyűjtő, elemző és azokat a hatalomnak továbbító szoftverek (Google, Facebook), a kamerának és mikrofonnak használható okostévék és mobiltelefonok tömkelege, az egyre okosabb fedélzeti komputeres autók, az online vásárlási lehetőségek, az egyszerűsödő, chip-alapú nyilvántartási rendszerek. Vagyis voltaképpen itt áll előttünk a Nagy Testvér rendszere: voltaképpen nincs olyan információ, ami ne állhatna a rendelkezésére, ha akarja. 

Nekem két komoly bajom van ezzel az infó-gyűjteménnyel. Az egyik logikai, a másik teológiai. 

A LOGIKAI HIÁNY

Az egyén és a hatalom kapcsolata, bár nem szükségszerű, hogy így legyen, de egyre inkább konfrontációs alapú. Mi és ők, lent és fent, alárendeltség és hatalom, pénz és pénztelenség. Naná, hogy persze. Ki bízik ma már a hatalomban, túl a szocializmuson, benne a vadkapitalizmusban és globalizálódó világfaluban élve. 

A megfigyelésre álokaira ír példákat Körösztös. Elsősorban a fenyegető terror-veszély az indok. Amiben persze van ráció. A WTC-vel kezdődött, aztán a Charlie Hebdo szerkesztőségével, majd kölni szilveszter éjszakával, a berlini kamionos merénylettel és a hasonló tragédiákkal folytatódott. Ok tehát van. De ez sokak szerint, a jelen könyv szerzője szerint is csak indok. Csakhogy azt, hogy voltaképpen miért is gyakorolja a hatalom a totális kontrollt, mire is jó neki, nos, az kimaradt a könyvből. Holott a sorozat címe az, hogy Összeesküvés elméletek. Pedig ez lenne a lényeg. 

A TEOLÓGIA KÖVETKEZETLENSÉG

A szerző hivatkozik a Bibliára. Tudom, ami most következik, az vagy indulatot vált ki, vagy érdektelenségbe süllyed, nagy legyintéssel elintézve a kérdést. Megpróbálom nagyon röviden összefoglalni, miről is van szó, és miért nem helytálló a következtetése. Ezt a részt akár át is ugorhatod, de szerintem kár érne, ha így tennél. 

Konkrétan ezt a szöveget idézi a könyv a Jelenések könyvé-ből: 

Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezökre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek; és hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak a kin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma.
Jel 13:16–17

A könyv szerint itt áll feketén-fehéren, hogy a bőr alá ültetett személyes chip-ek a hatalom eszközei a totális kontroll érdekében. Ami eszközként valóban elképzelhető, valóban lehetséges. Csakhogy az értelmezés a szöveg kiragadásán alapszik. 

A Jelenések könyve egy szimbólumokon tömkelegén alapuló, a jövővel foglalkozó könyv. A könyv megírásához viszonyított jövővel, vagyis az első századhoz viszonyított jövővel. Éppen ezért nem mindegy, milyen rendszerben veselkedünk neki a szövegnek.

Minden értelmezésében alapállás, hogy a rövidke könyv nem elsősorban a történelemről szól, hanem Jézus Krisztus egyházáról a történelemben. Egyház alatt nem valamelyik egykori vagy jelenkori felekezet, szervezet értendő, hanem az a szellemi közösség, amelyik lelkében, szívében tartozik Jézus Krisztushoz. Ha ez érthető... Az egyház helyzete (az egyház a továbbiakban is a fentiek szerint értelmezendő) nem lesz könnyű az idők végén. Az egyház ugyanis Jézus Krisztus teste ezen a földön, s mint ilyen, a Sátán legnagyobb ellensége. Így Isten és Sátán nagy küzdelmének a középpontjában áll. Erről szól a Jelenések könyve. És a könyv csúcspontja Jézus Krisztus második adventje vagyis a fentiek szerinti egyház Isten szerint való győzelme. Tömény, ugye? Pedig ez csak a kezdet. Próbálom optimalizálni a mondanivalót. 

Keresztény berkekben is két fő megközelítése van a Jelenések magyarázatának. Az egyik szemlélet a historikus álláspont, amely János korához képest a történelemben látja megvalósulni a benne foglalt próféciákat. A másik a futurisztikus értelmezés, amely jelen korunkhoz képest is a jövőben látja beteljesedni a benne olvasottakat. 

Az előbbi a könyv és a Biblia egészének belső logikájára és szimbólumrendszerére támaszkodva ad magyarázatkísérletet a benne olvasottakra. Ez nagyon fontos! Vagyis a magyarázat nem ad hoc, a pillanatnyi helyzetet az ókori szövegre passzítva működik. A szövegben szereplő fenevad például nem lehet akármi, akárki. Valamikor az ősidőkben, 2000-ben írtam egy könyvet az akkoriban elmondott, így-úgy a végső idők próféciáiról szóló előadásaimból összeállítva. A könyv címe: Marana Tha! Abban volt egy táblázat, ketten állítottuk össze Stefánné Lévai Edittel. A fenevad huszonöt bibliai jellemzőjét szedtük össze. (Itt megnézheted a táblázatot, ha érdekel.) A dolog lényege, hogy egy jellemző kiragadása semmiképpen nem fedheti le a szimbólum-alapot, a beazonosításhoz mindnek meg kell felelnie.

VAGYIS

összességében mit is kapunk ettől a könyvecskétől? Egy rövidebb vonatútnyi ki-bekapcsolódást arról, hogy voltaképpen nincsen menekvés: ellenőrizve vagyunk. Nincs menekvés. Bár Körösztös próbál kiutat adni, de meggyőződésem, hogy az általa mutatott összefüggések szerint nincsen kiút. Csak az utolsó előtti fejezet szerint. Vagyis az összeesküvés elmélet megállja a helyét.