Ajjaj, de mennyire bajban vagyok! A könyvet mindenhol olvastam: fotelben, ágyban, asztalnál, kádban, wc-n, buszon, villamoson, piros lámpánál autóban, vásárlás közben, sorban állva… S ha nem tudtam olvasni, olvasni akartam. A varjak lakomájá -t untam. Túl sok volt az új szerepelő, meg sem fogott…

Az első három kötetet felfaltam, addiktológiai eset lettem tőlük. A fertőző fajtából (bár Szerelmetesfeleségtársam immunis, csak a filmet nézte meg). Kigyógyultam, jelentem. Nyögvenyelősen olvastam el a „Varjak”-at. Megsértődtem, hogy egy köteten keresztül megfosztott Tyrion-tól és Jon-tól. De ezt…

Azt hiszem, a magam számára megfejtettem a titkot, hogy miért nem nagyon tudtam letenni a sorozat első két kötetét, illetve miért kell mindent bevetnem, hogy nehogy függő legyek (bár Szerelmetesfeleségtásam szerint már az vagyok, elvonási tüneteim voltak, és elviselhetetlen voltam, mert két napig…

Hadd legyek őszinte: a 200. oldalig irgalmatlanul hálás voltam a könyv végén található függelékért, amiből megtudhattam, hogy ki-kicsoda, és milyen családi vonatkozásai vannak jobbra-balra, előre-hátra! A 600. oldalra a fő-főszereplőket már rutinból tudtam! Sőt, némelyiknél még azt i, melyik…