Sajnos a Facebook miatt még mindig  csak erről a duplikált blogról tudok utat mutatni az eredeti bejegyzés felé. Ha kíváncsi vagy ennek a könyvnek az értékelésére:   kattints bátran erre a linkre!

A Facebook nem adja fel: fenntartja az eredeti blogom linkjének a tiltását.  Ezért ezt a szükségmegoldást alkalmazom ezzel a közbevetett oldallal.   Innen már csak egy kattintás erre a szövegre az értékelés!

A Facebook továbbra is fenntartja az eredeti blogom linkjének a tiltását, ezért ezt a szükségmegoldást alkalmazom ezzel a közbevetett oldallal. Ha idáig eljutottál, meg ne állj, csak egy kattintás erre a szövegre és ott az értékelés!

Az öregek szeretik rendre, újra és újra elmesélni ugyanazokat a történeteket. Minden bizonnyal azokat, amelyek valamiért számukra fontosak lettek, maradtak. A környezetüknek ez sokszor már unalmas, de ők mégis el-elmondják ami a szívükön van. Az íróknak, sőt, általában a művészeknek kicsit könnyebb…

A történetem ott kezdődött ezzel a pompás, eddig teljesen ismeretlen könyvvel és szerzővel, hogy Szerelmetesfeleségtársammal elmentünk bringázni, és szokásunk szerint útba ejtettünk néhány könyvmegállós szekrényt. A Pók utcaiban nyomta a kezembe ezt a párom.  – Nézd csak, ez olyan, amit te…

Ez igen! 14 elbeszélésből 7 üt, 3 nagyon jó, 2 elmegy, 1 nem tetszett, 1-et pedig tőlem lopott (A centripetális erő-t: tizenéves koromban írtam egy nagyon hasonlót; abban Grau úr felszáll a Keletinél a metróra, elmegy a Blaháig, aztán amikor kérik vigyázni, mert csukódnak az ajtók, bemondják a…