A Facebook megátalkodottan tiltja a blogom linkjének a megosztását. Veszélyes vagyok!Már úgy másfél éve. Bár rohadtul unom, nem tudok mit tenni. Hiába írtam nekik ezerszer, tojnak az én kis kopasz, felhasználó-fejemre. Ezért e kerülőutas megoldás.    Ha ide kattintasz, oda jutsz.

A Facebook nem kapkodja el: egy éve tiltja az eredeti blogom linkjének a megosztását, és egyszer sem válaszolt a megkereséseimre.  Ezért ezért az áthidaló megoldás.  De csak egyet kell már kattintanod, és tiéd az értékelés olvasásának az élménye.  

A Facebook nem adja fel: fenntartja az eredeti blogom linkjének a tiltását.  Ezért ezt a szükségmegoldást alkalmazom ezzel a közbevetett oldallal.   Innen már csak egy kattintás erre a szövegre az értékelés!

A Facebook nem adja fel: fenntartja az eredeti blogom linkjének a tiltását. Ezért ezt a szükségmegoldást alkalmazom ezzel a közbevetett oldallal.   Ha idáig eljutottál, meg ne állj, csak egy kattintás erre a szövegre!

Utazások Erondáron átÍrta: Stefano ViettiRajzolta: Giuseppe De Luca, Marcellp Mangiantini, Gianluca Gugliotta A sötétség kapujaÍrta: Stefano ViettiRajzolta: Manolo Morrone, Gianluca Pagliarani  *Az értékelés elolvasásához, kérlek kattints ide! * (Erre a faramuci megoldásra azért van szükség,…

Van abban valami lélekmelengető, amikor írók keresnek meg, hogy írjak a könyvükről. Pláne, amikor másodszor is megkeresnek. :-D Ez persze jobbára akkor történik meg, ha az első könyvvel és az arról írt értékeléssel mindketten elégedettek vagyunk. De éppen a napokban esett meg, hogy lehúztam egy…

Nem először, hanem sokadszorra ismétlem magamat, de hátha valaki még nem tudja, így neki nem unalmas két dolog.  Az egyik az, hogy néhány szerző megkeresett már: nem írnék-e a könyvéről. Eddig egytől-egyig elsőkönyvesek voltak. Kezdetben volt bennem vonakodás. Egyfelől, mert szeretek magamnak…

Ha már Pratchett Egy időben valamiért azt gondoltam, tudatlanul, információhiányosan, hogy Terry Pratchett egy tucat-fantasy író, a fantasy sablonjaival, sablon-alakjaival, szokásos történeteivel. Már nem is tudom, hol, mikor, minek hatására következett be a változás. Azt tudom, hogy A mágia színe…

Története van annak, hogy miért olvastam én már régebben is Hellboy-t, miközben néhány kivétellel nem tartoznak a kedvenceim közé a modern, szuperhősös képregények. (A Watchmen óriási és zseniális kivétel!). A horrort pedig nem kedvelem különösebben, sem képregényben, sem filmen. Igazából nem volt…

Megfigyeltem: egy Pratchett-könyv után kell pár hónap regenerálódási idő számomra, amíg a következőt kézbe tudom venni, és amikor kézbe vettem, kell minimum ötven oldal, hogy visszaszokjak a néha kicsit komplikált asszociációs elbeszélés technikájához. Ez utóbbit iparkodtam érthetőn fogalmazni, de…