A Facebook szakadatlan tiltja a blogom linkjének a megosztását. Veszélyes vagyok! Már úgy másfél éve. Bár piszkosul unom, nem tudok mit tenni. Hiába írtam nekik ezerszer, tojnak az én kis kopasz, felhasználó-fejemre. Ezért e kerülőutas megoldás.   Ha ide kattintasz, oda jutsz.

Elképesztő, a Facebook még mindig magsról tesz a felhasználókkal való kommunikációra: úgy másfél éve tiltja az eredeti blogom linkjének a megosztását, és egyszer sem válaszolt a megkereséseimre.  Ezért ezért az áthidaló megoldás.  De csak egyet kell már kattintanod, és tiéd az értékelés…

A Facebook nem kapkodja el: egy éve tiltja az eredeti blogom linkjének a megosztását, és egyszer sem válaszolt a megkereséseimre.  Ezért ezért az áthidaló megoldás.  De csak egyet kell már kattintanod, és tiéd az értékelés olvasásának az élménye.

Az értékelés elolvasásához, kérlek, kattints, az alábbi linkre! (A Facebook valamiért tiltja az eredeti blogom linkjét, ezért ez a szükségmegoldás.) Ez az útvonal a képregény értékeléséhez.

Amikor valami könnyűt szeretnék olvasni, és úgy könnyűt, hogy nevethessek is, jobbára Sir Pelham Grenville Wodehouse neve jut eszembe. Meg a roppant foghíjas, mégis egy komplett polcot elfoglaló életmű itt mögöttem. Ahonnan jobbára találomra emelek le egy-egy kötetet. S amiből sokkal kevesebbet…

Most tényleg, semmi okom nincsen rá, miért vágnálak át? Egyáltalán nem mondok valótlant, ha azt mondom, nagyon ritkán olvasok el könyvet többször. Nem állítom, hogy ne lenne rá példa, de egyáltalán nem hemzsegnek a duplaolvasásos kötetek körülöttem.  Gondolkodtam egy kicsit, mi az, aminek a minimum…

Nem kapok érte semmit, de mert nagyon korrekt a Pestikönyv, elmondom: ha rendelsz valamit tőlük, csak írni kell nekik egy e-mailt, ők pedig ingyen és bérmentve elküldik neked postán, amit rendeltél. (https://www.luckyluke.hu ; lucky.luke.hu@gmail.com) Szerencsére, hála neki a Pestiköny kiadó…

   A Delfin Könyvekről, pontosabban a sorozathoz való vonzódásomról többször és hosszan írtam már, így bármekkora is a kísértés, mégsem ismétlem önmagamat.  Mindazonáltal a gyerekkori kedvenc sorozatomban is akadnak darabok, amelyek kiemelkedően fontosak a szívemnek. Ilyen A láthatatlan…

Lelőhely (már szinte unalmas): egy óbudai Könyvmegálló, konkrétan a Római parton. Szerelmetesfeleségtársammal kivettünk két nap szabit. Eredetileg Debrecenbe mentünk volna, de az értelmetlen túlrendelkezések, az oltási igazolvány megkövetelése miatt le kellett mondanunk a szállást. Ezért helyben…

Szeretek röhögni. Tény, hogy sírosan nagyon ritkán szoktam. Derűs embernek tartom magamat, bár sziporkázósnak nem. Ennek ellenére nem kedvelem a humor minden fajtáját. Például Louis de Funés soha nem jött be, egyáltalán: számomra fárasztó és idegesítő. Bud Spencer filmjei közül sem mind. Rejtőt…