Moha szubjektív olvasónaplója a XXI. század elejéről

Én csak olvasgatok...

Én csak olvasgatok...

Hannes Hegen: Mozaik – Digedag – 29. Digedagék New Orleansban

2018. augusztus 26. - Mohácsi Zoltán

A Digedag sorozat egészéről itt olvashatsz. Ebből a kötetből semmi nem volt/nincs meg eredeti kiadásában, vagyis az egész újdonság volt számomra. Nem tudom, hogy a fordító vagy a szerző, Hannes Hagen hibája, a rengeteg grafikai poén mellett itt tűnt csak fel nyelvi lelemény is, amitől szakadtam*.…

Tovább

Hannes Hegen: Mozaik – Digedag – 26. Digedagék az indiánok között

Mivel azért, be kell látnunk, itt egy gyermekeknek szóló képregény-szappanoperáról van szó, nehéz minden részhez külön értékelést írni. Így ezentúl belinkelem majd az egészről szóló értékelésemet. Meg ha van külön véleményem, azt persze leírom. A Digedag-sorozatról itt olvashatsz. Erről a…

Tovább

H. Nagy Péter (szerk.): Ütköző világok

Tanulmányok Philip K. Dick műveiről

Felmerül a kérdés, mi csudáért érdekli az embert egy író (színész, zenész, festő, akárki) élete, miért nem elégszik meg a produktummal magával? S na jó, kíváncsi arra, mik lehettek a motivációk, hol vannak a gyökerek, milyen volt akkoriban a társadalom, s milyen volt az alkotó, mint ember? Elismerem…

Tovább

Wolf Haas: Halottak feltámadása (A Brenner nyomozó történetei 1.)

Wolf Haas könyvei azok a könyvek, amelyek elolvasása után az emberek minden erejét meg kell feszítenie, ha érékelést ír, nehogy automatikusan felvegye a stílusát. Még az is roppant nehéz, hogy ne úgy kezdje: „a” Wolf Haas.  Büszke vagyok magamra: ellene álltam! Csak azt nem bírtam ki, hogy…

Tovább

Hannes Hegen: Mozaik – Digedag – 25. Digedagék a kalózok között

A sorozatról magáról ezt írtam, így most csak egyből bele a közepébe nekije! Ebben a kötetben csupa olyan füzettel találkoztam, amivel a saját mátrixomban még soha, ezért nagy élmény volt. Mondjuk a címét nem értem, mert egy fia kalóz elő nem fordult benne… Nem tudom, a német eredetiben is ez…

Tovább

Hannes Hegen: Mozaik – Digedag – 24. Digedagék a Mississippin

Akkor még a nyóckerben laktunk, a Szerdahelyi utcában, a Mátyás tér mellett. Nem ház volt az, csak egy udvar, ahol kis kulipintyókat húztak fel a lakóknak. Az egyenetlen, durván összedobált macskakövek az udvaron csuda izgalmasan vezették ki a lejtős udvar vizét az utcára, bár csöppnyi kis kertünk…

Tovább

John C. Lennox: Isten és Stephen Hawking

Mégis ki tervezte a mindenséget?

Karcsú kis könyvecske, alig százhuszonnyolc oldal; tegnap vettem ki a könyvtárból, és lásd, mára el is olvastam, pedig nem voltam teljesen dologtalan. Egy parttalan és valószínűleg soha el nem dönthető vitához szól hozzá a könyv: létezik-e Isten, a tudomány és a vallás kizárják-e egymást, illetve…

Tovább

Raymond Chandler: Asszony a tóban

Philip Marlowe 4.

Nem olvastam még Chandlert. Néhány könyve itt van a polcon mögöttem, de eddig valahogy kimaradt az életemből, sőt tudatlan is voltam felőle. Csak annyit tudtam, hogy Philip Marlowe a hőse, magánnyominger. S akkor lőn, már nem vagyok szűz Chandler-ből. Sőt, mi több, nem egyéjszakás kaland volt,…

Tovább

Erle Stanley Gardner: A harcias nagymama esete

Perry Mason 10.

Olyan tizenkettő körül voltam, amikor Apu és Nagyi kiadott gebinbe két hétre Nagyi szomszédjáéknak, Földiéknek, hogy vigyenek ki magukkal, az azt hiszem, ráckevei telkükre. Úgy maradt meg bennem, hogy délelőttönként olvastam rengeteget, délután meg Tibivel, Földiék nálam pár évvel nagyobb fiával…

Tovább

P. G. Wodehouse: Betty és a herceg

Teljesen véletlenül találtam az óbudai Cseriti boltban ezt a kis könyvet. Hihetetlenül megörültem neki, s ráadásul csak százötven forintba került. Sejtheted! 1928-as kiadás. Szóval igazi kuriózum. Ráadásul azt tudni, hogy Wodehouse kedvenc írója volt például az alábbiaknak: Rudyard Kipling, Douglas…

Tovább
süti beállítások módosítása