Az úgy van valahogyan, hogy ha egy írónak van egy nagyon bejövős könyve, akkor számomra ő onnantól jó író. Ha több is van neki, akkor pláne. De elég egy nagyon jó is, hogy a státusza a tudatomban megmaradjon. Petőcz Andrásról az égegyvilágon semmit sem tudtam, mielőtt random, a leírása alapján kértem a Napkút Kiadótól az Idegenek című könyvét. Ami, ahogy szoktam volt mondani, megnyert, legyőzött, fölsózott, felszántott: Petőcz András azóta nekem jó író. Pont.
A második könyv, amit olvastam tőle a Születésnap volt. Nem történt meg újra a reveláció, de egy jó író másik könyvét olvastam, és nem volt rossz.
S akkor, ugye, ez a harmadik Petőcz-könyv, amit elolvastam. Vagy ki tudja...(Erre még visszatérek, van magyarázata.)
A kiadótól pedig enyhe szemrehányásban részesültem, és azt hiszem, most fogtam fel a kapcsolatunk lényegét. Én eddig úgy fogtam fel, hogy népszerűsítem a kiadót (kivéve, amikor nem, mert úgy lehúzom a könyvét), de egy apró utalásból kiderült számomra, hogy szívesebben vennék, ha az új kiadványaikra koncentrálnék. Ez pedig egy 2016-os könyv, amiből alig van már pár példány a birtokukban. Parancs, értettem!
Az Óbudai Mágusképző már a címében megnyerő. Attól, hogy óbudai a Mágusképző. Mert Óbuda az Óbuda! Itt nőttem fel, és bár eltűntem innen két és fél évtizedre, most újra itt élek. Ahogy a könyvben is áll a srácok focicsapatára vonatkoztatva: ők egy országot képviselnek, Óbudát. :-)
Mert persze, hogy mindenkinek a maga szűk pátriája a legkedvesebb. De Budapesten el nem tudom képzelni. hogyan lehet Óbudához viszonyítani bármelyik kerületet? Amikor Óbuda viszonyíthatatlan. Itt van minden, hegyek, dombok, folyó, panelek és kertes házak, a Gázgyár lakótelepe, a Római-part, Csillaghegy, Kaszásdűló a Mocsáros dűlővel a határában, nagy terek, szűk kis utcák, strandok, mert több is van, a három legnagyobbat biztos mindenki ismeri, uszodák, római kori romok, XIX. századot idéző Fő tér, macskakővel, kastéllyal, mondom, minden.
S akkor ebből a könyvből megtudjuk, amit eddig nem, hogy még Mágusképző is van! :-D
Aztán megnyerő a könyv, mert az az írója, aki. Tudod, a pasas, aki írt egy igencsak belevaló trilógiát, Idegenek címmel, és amióta azt olvastam, jó írónak tartom őt.
És megnyerő a könyv azért is, mert Kelemen István illusztrálta. Ez fél siker, én mondom!
Haladjunk sorban, mert rend a lelke mindennek!
Mi ez az egész mágusosdi?
Egy meseregény, ami három. Erre csak akkor jöttem rá, amikor megnéztem, mi mindent illusztrált még Kelemen István, és szembesültem azzal, hogy három darab Mágusképzős könyve van az írónak. Ám a másik kettő ugyancsak vékonyka. Harmada ennek. S a másik kettő fülszövegéből rájöttem, hogy az a két történet nem egyforma, viszont mindkettő benne van ebben, a most olvasott könyvben. Vagyis ez a kötet Petőcz összegyűjtött Mágusképzős történeteit tartalmazza, az eddig megjelent kettőt és egy most, izé, 2016-ban napvilágot látott harmadikat.
A Mágusképző tehát Óbudán van, és úgy képez mágusokat, hogy azok aláhúzottan bűvészek, példaképük David Copperfield. De közben történik egy csomó minden velük és általuk, ami nem csupán bűvésztrükk, hanem varázslás, mágia a javából.
Adja magát a kérdés, hogy mi értelme Rowling után ilyesmit írni, de Petőcz zseniálisan védi ki a dolgot: a Harry Potter-történeteket úgy karakírozza ki, hogy az Óbudai Mágusképző tanárok kinevetik a tanítványaikat, amikor a HP-történetek szereplői szóba kerülnek: Rájuk pirítanak, hogy ne komolytalankodjanak, most nem meséről van szó, hanem a valóságról. Vagyis Petőcz zseniálisan húzta ki a plágium méregfogát. Egyébként meg sem próbál Rowling-klónná lenni, pusztán az alapsztori hajadzik valamelyest. De sem a stílusnak, sem a terjedelemnek nincsen köze Harry Potterhez.
Itt is van egy egykori diákból lett főgonosz, Gőgh Lajos, aki át akarja venni az uralmat a Mágusképző felett, van nemzetközi mágusfelügyelet, van sport, de nem kviddics, hanem sima, mezei, vagyis Hunor téri (nem létező közterület) kispályás bajnokság, semmi különgleges, teljesen szokványos szabályokkal. A bajnokság is szokványos, csak a Mágusképző diákjai különlegesek benne, de a tudásukat, a képességeiket semmilyen szinten nem vetik be a mérkőzések közben.
Az Óbudai Mágusképző annyiban is különleges, hogy a diákok nevei beszédesek, és kiderül, hogy az iskola hiába van a Vörösvári úton (létező közterület), nemzetközi intézmény.
Na, ugye, mondom én!
Szóval a három történet mindegyikének a középpontjában a foci és a gonosz Gőgh Lajos elleni küzdelem áll. Magáról a történetről nem is mondok többet, mert az már spoilerezés lenne, az pedig csúnya dolog, tehát nem teszek ilyet.
Milyen ez a magyar poszt-Harry Potter, avagy Kelemen István rajzai
Mondom, úgy az, hogy nem az. Kedvesebb. Nem veszi annyira komolyan magát, nem fordul horrorba. Sokkal-sokkal rövidebb. Ezáltal nem is lehet annyira részletes. És mert a hasonlóság adja magát, nem is lehet annyira eredeti mint amaz. De magyar. Mégsem citrom. Ha van is némi konjunktúra-mellékíze. Mégis szellemes, kedves. És óbudai.
Figyelj, az a legegyszerűbb, ha azt mondom, olyan, akár Kelemen István illusztrációi. Mert ezek a rajzok valahogyan csodálatosan kooperálnak a könyvvel. Nézd csak! (Teljesen random fotóztam ki őket, nem válogattam. S van belőlük szerencsére nagyon sok a könyvben!)
A moly.hu-n pedig így fest a Kelemen István által illusztrált könyvek sora. Elég komoly, nem? Én, azt hiszem, A sonkádi Egyed gazda oldalain találkoztam a rajzaival első ízben. Aztán a Szivacs Baltazár elrablása című Delfin-könyvben. Szerintem a z illusztrációinak a kedves bumfordisága szinte azonnal szimpatikussá tesz bármilyen könyvet.
S mondom, a Mágusképző három története olyan mint amilyenek Kelemen István rajzai. Kedves, mosolygós, falja az ember, s bár a világot nem mozdítja ki a sarkaiból, azért olyan érzésed támad az olvasása közben, hogy végső soron ha nem is ez minden világok legjobbika, azért mégsem vagyunk olyan rossz helyen. S nagy szó, ha így érzed, mert de.
Részemről csuda jól szórakoztam az olvasása közben, nem dőlt meg a hitem abban, hogy Petőcz András jó író. S megerősödtem abban, hogy humora is van.
Utóirat:
Nem néztem nagyon mélyen utána, de a Moly könyvadatlapja szerint minimum négy helyen még simán kapható a kötet. Csak úgy mondom...
Mágusképző Óbudán – cikk a könyvről a kultura.hu-n.
Napkút, Budapest, 2016, 216 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632636498
8/10
Köszönet a Napkút Kiadónak a recenziós példányért és a folyamatos együttműködésért!
Egyéb, a Napkút Kiadó által kiadott könyvekről írt értékeléseim
Gion Nándor: Keresünk egy jobb hajót
Gion Nándor: Krisztus katonái a Görbe utcából
Kurcz Ádám István–Horváth Futó Hargita: Gion Nándor-album (Hang-Kép-Írás)
-------------------------------------------------------------------------------------
Benyó Tamás: Az Úr neve
Bereményi Géza: 150 dalszöveg Cseh Tamás zenéjére
Borcsa Imola: Magnebéhat
Dobó Dorottya: A zapumai kóbor villamos
Halmai Róbert: Nagyapám
Hegyi Ede: A senki
Hegyi Ede: Te
Erdürreheim Bey Haqverdiyev: A hegy tetején
Anne-Leena Härkönen: Köszönöm, nem
Kása Ferenc: Hogyan indítsd újra az Univerzumot?
Kemendy Júlia Csenge: Az Anyacsalogató Hadművelet
Kocsis István: A királyné aranyból van (Drámák I.)
Kocsis István: Trianon (Az értékelés első és második része)
Mészáros Urbán Szabó Gábor: A győri regény
Novics János: Hózentróger
Petőcz András: Idegenek
Ross Károly: Híd az ártér fölött
Wesz Péter: A bal lator lemászik a keresztről
Paul Willems: Itt minden valós
2021 októberének utolsó napjai. Hétfőtől újra kezdődik a covid-mizéria, ráadásul a munkaadók kezébe teszik, hogy kötelező lesz-e egy munkahelyen az oltottság. Az ész megáll! Én meg közben egész héten taknyos voltam, mert a múlt hét végén izzadtan magamra nyitottam az ablakot. Meg van más fertőzés is a covidon kívül.